az ?szi délután lassulva lép
magára fonva arany köpenyét,
játszi szell? borzolja a lombokat,
de itt lopódzik pár diderg? gondolat
a réteken még széttekint a nap,
felcsillanvta apró vágyakat,
de hegy mögött már h?lt ködök görögnek,
nem engedve teret friss örömnek
