Vers

favágó kopácsol

    nézlek álmodban mosolyogsz homlokodra csillagokat rajzol a telihold szemhéjadon pihen az álmod megremegsz, tudom most mégsem fázol emlékek kavarognak benned fájnak látlak érezlek kezedbe rejtem kezem lassan beléd alszom nem mocorgok álmodlak valahol messze favágó kopácsol aztán betakar [… Tovább]

Vers

Felnőttkori gyerekkór

…saját öcséd vagy.     Nem bántom benned a kölyköt, a felnőttnek meg nincs mit mondanom. Amíg ez tiszteletben áll, a gyermek bömböl, rúgkapál. Sosem hittem, de látom, mégis létezik, hisz pillantásaidból néha rám köszön. Még jó, hogy volt saját [… Tovább]

Vers

Jelzai töredék

  Éggel szemközt fekv? tenger-tücsökzaj ugrik a fára,testehagyott nagy sirályfejismer püffedt önmagára. Krisztus b?re is felfeslik-meztelen rút bizonyosság,messzeföldön híres senkikszennyesét vén kezek mossák.   Emberút és kaktuszárnyék-hólyagos a vándor talpa,a tisztaság nem ajándék:meg kell kövesedni rajta. Anyám arca a levesben-anyám [… Tovább]

Vers

Perspektíva

    csak úgy vagyok. egyik napról a másikra. nincs  se rövid, se hosszú távú célom. a mát adták, a holnapot nem ígérték. így élek.( tudom, háborogsz.) “az én utam a bárányfelh? útja” ha visz a szél, nem állok ellen. megyek amerre fúj. nem ragaszkodom. nincs jöv?képem. csak a ma van. figyelem a lélegzetem.  csak a pillanat.

Vers

Már ordítok

* Fájó hallgatás napban, éjben, kényszer diktálta út a mélyben, elindulunk   Mint a szorgos szú percen fában múlt öröksége él a mában, visszavágyunk   Álmodó szemed fény vakítja, szíved harag jege fagyasztja, még hallgatok   Szóra szó törik bántó [… Tovább]

Elbeszélés

A háború szele

Részlet az Örvények felett c regényemből.     A borbély apósa idegesen járt le-fel a konyhakredenc és az ajtó közt futó „rongyszőnyegen”. — Édesapám, üljön le, már szédülök — fogta lánya kétfelől a fejét. — Ha az USA segít, ide [… Tovább]

Vers

Ha jönnél felém…

      Ha jönnél felém, mint enyhe szell?,    és simogatnád az arcomat,  megérteném te félve jöv?,   a benned dúló harcokat.   S ha jönnél felém mogorva széllel, és cibálnád b?szen hajamat, rád nevetnék én mit sem sejt?n,  feléd nyújtva [… Tovább]

Vers

A zord

    Sziklának lenni volna jó, magasan a légbe nyúlva, csúcsom lepné a hó. Csillagok vakítanák szemem, b?röm karcolnák jégkarmú szelek. Emberek közül a legbátrabbak se hódíthatnának meg akármikor. És már az bátorság lenne t?lük, halálos próba, hogy elindulnak felém…

Vers

megőriz

volt valók foszlanak már a semmiben     annyi vágyat gyűjtöttem egy kézfogásba amennyit tán nem is szabad   a pillanat nem őrizhető, s ha mégis, versbe szed, mesévé, regénnyé dagad, tán menthető, de nem! új élményre vár, ki élte, [… Tovább]

Egyéb

Szépség

(Khalil Gibrannak – Dzsabrannak -) Nem is úgy akarta – az akarat tönkreteszi. Más volt a célja, hisz használni szeretett volna,   – tele praktikummal – bizonyára másra gondolt: megélni, és vonzzon, létrehozni sok utódot – legyen állat, vírus, akár [… Tovább]

Novella

Kicsi buba

      – Mi van te leánka? Olyan piros az arcod, mért nem játszol a többiekkel és bubázol, ahogy szoktál? Jer ide, lám mi van veled! Tegnap este óta nem ettél semmit, ejsze megehültél, vaj mi? Mutasd magad! Uram [… Tovább]

Hírek

440 éve született Pázmány Péter

ââ?¬Å¾Ã¢â?¬Â¦tollán forró tinta csordogál, kalamárisában pedig t?z van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja isââ?¬Â. (Kosztolányi Dezs?)   A mostani magyar olvasó számára talán az egész hazai irodalmi múltból Pázmány Péter a legeslegproblematikusabb nagy alak. Aki el?veszi és elolvassa [… Tovább]

Vers

Szabálytalan intelem

s ahogy a vulkán lankán hordja a korcsot Mottó: “Mindig izegtem és mocorogtam, a bennem fortyogó kicsi láva, kinézett volna a nagyvilágba “ Vassné Szabó Ágota: T?z kikel a föld magja herélten a tenger fojtja beszakad szerelem-füstöt okádva csömörlik a mélyben szerényen miért pazarolsz miért [… Tovább]