Nap: 2010.10.03.

…saját öcséd vagy.     Nem bántom benned a kölyköt, a felnőttnek meg nincs mit mondanom. Amíg ez tiszteletben áll, a gyermek bömböl, rúgkapál. Sosem hittem, de látom, mégis létezik, hisz pillantásaidból néha rám köszön. Még jó, hogy volt saját [… Tovább]

  Éggel szemközt fekv? tenger-tücsökzaj ugrik a fára,testehagyott nagy sirályfejismer püffedt önmagára. Krisztus b?re is felfeslik-meztelen rút bizonyosság,messzeföldön híres senkikszennyesét vén kezek mossák.   Emberút és kaktuszárnyék-hólyagos a vándor talpa,a tisztaság nem ajándék:meg kell kövesedni rajta. Anyám arca a levesben-anyám [… Tovább]

    csak úgy vagyok. egyik napról a másikra. nincs  se rövid, se hosszú távú célom. a mát adták, a holnapot nem ígérték. így élek.( tudom, háborogsz.) “az én utam a bárányfelh? útja” ha visz a szél, nem állok ellen. megyek amerre fúj. nem ragaszkodom. nincs jöv?képem. csak a ma van. figyelem a lélegzetem.  csak a pillanat.

* Fájó hallgatás napban, éjben, kényszer diktálta út a mélyben, elindulunk   Mint a szorgos szú percen fában múlt öröksége él a mában, visszavágyunk   Álmodó szemed fény vakítja, szíved harag jege fagyasztja, még hallgatok   Szóra szó törik bántó [… Tovább]

      Ha jönnél felém, mint enyhe szell?,    és simogatnád az arcomat,  megérteném te félve jöv?,   a benned dúló harcokat.   S ha jönnél felém mogorva széllel, és cibálnád b?szen hajamat, rád nevetnék én mit sem sejt?n,  feléd nyújtva [… Tovább]

    Sziklának lenni volna jó, magasan a légbe nyúlva, csúcsom lepné a hó. Csillagok vakítanák szemem, b?röm karcolnák jégkarmú szelek. Emberek közül a legbátrabbak se hódíthatnának meg akármikor. És már az bátorság lenne t?lük, halálos próba, hogy elindulnak felém…

volt valók foszlanak már a semmiben     annyi vágyat gyűjtöttem egy kézfogásba amennyit tán nem is szabad   a pillanat nem őrizhető, s ha mégis, versbe szed, mesévé, regénnyé dagad, tán menthető, de nem! új élményre vár, ki élte, [… Tovább]