Ha jönnél felém, mint enyhe szell?,
és simogatnád az arcomat,
megérteném te félve jöv?,
a benned dúló harcokat.
S ha jönnél felém mogorva széllel,
és cibálnád b?szen hajamat,
rád nevetnék én mit sem sejt?n,
feléd nyújtva az ajkamat.
És jöhetnél felém vad viharral,
mint ?rjöng?, jeges fergeteg,
két kezed szelíden lefognám,
eléd borulva, reszketeg.
Mert nincs oly álca, mi elválaszthat
egymástól, szeret? szíveket,
mit belül hordunk, az számit csak,
nem rejtheti el fergeteg.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.03. @ 12:36 :: Juhász Magda
