Nap: 2010.10.05.

eltemették…. Radnai István: FEL-SÍR Mottó: “Küldjétek el ?ket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.Csak egy éjszakára:Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,Hogy kiáltná b?gve: Krisztusom, mi kell még!” Gyóni [… Tovább]

álomba kerekült az éjfél,nehéz dunna hasal testemen– neszek a sarokban,mintha lépnél –érzékek csalfa erdeje (elgurult kövek az ágy alatthomályban lapítanak) suttogva kérdezi a hárs:hol ért a sötét, merre jársz?de nem jön válasz,csend csorog a kertre,az éj csak oson egyre (oly [… Tovább]

szürke hajnalokbanbeidegz?döttaz ébredés,monoton egy hangbannéha felbukkan a megenyhülés. lépsz el?refolytonos mechanikaárnyak árnyjátékaimajd elvisznekvalahova.

Sipinek…   Ahogy a magzatvízben, a melegben és biztonságban, lubickoltam az uszodában, lágy hullámok közt hallgattalak, míg együtt áztattuk magunkat, néha érintkezve, de csak érintőlegesen, éppen hogy, alig, mintha észre sem véve, pedig sokatmondóan, mint ajkad is a szavakat, s [… Tovább]

  Megkérdeztem az épít?t, hogyan is kell építkezni – kevés: kezem felnyújtani, magasabbra kéne menni.   S szólt: – Egy katedrálnyi hiányt körülépítenek k?vel, ellebeg? oszlopokkal, falakkal; rózsaablakkal sz?rik a fényt, sokasítják a színeket – mit belül nem tudunk – [… Tovább]

Titkollak téged mindenki el?tt,Félek, hogy megtörik a varázs.Nem árulom el, hogy élsz bennem,Megégettél…izzó parázs. Titkollak téged, magamban rejtelek,Éjjel-nappal altatlak a szívemben.Nem hagyom, hogy kinyisd a szemed,Megijednél…kitörnél bel?lem. Titkollak téged magad el?tt is,Maradj egy néma árny a lelkemben.Nem adtam hangot, nem [… Tovább]

Nagy öblű, könyék magas famozsár volt, a kezek, térdek jó ízével pácolt, lágy feketébe átsuhanó barna, a színét lassú, módos munka marta, s a szája várta, az a nagyra tátott, a pörgetett és tiszta szemű mákot, én ütögettem, kedvem beleszítva, [… Tovább]

…és azóta eltelt még tíz!… 🙂   Huszonhét éve volt, hogy egyszer kérdeztek tőlem valamit. Igent mondtam, s ez életemre vetette fényeit, árnyait.   Életem egybefonta akkor máséval az a halk “igen”. – Élhettem volna külön is?   Nem hiszem. [… Tovább]

Mert hiába minden, mindig közelebb a végső pont…*   Búcsúzó lombok, fájó elválások, hervadó virágok, lehajtott fejű fák, a múlás képét festi a tájra a télbe forduló őszülő világ.   Az ablakokra majd nemsokára jégvirágokat rajzol az idő, s amikor [… Tovább]

  szégyell?s kék szeme kék szemem égette elkaptam, felvettem veszni nem engedtem lelkébe lélek szállt félelmes hintázás fogoly vagy üzente foglyom vagy – mellette lesunytam kék szemem: rég elígérkeztem   ?rizzük hét éve vagy kétszer hét éve ártatlan játékunk végtelen [… Tovább]

* Zeneajánló: http://www.youtube.com/watch?v=K1qms9N6gDs     Hajdan boltívben hajolt fölénk a tér, oltárán az idő nekünk áldozott. S volt, hogy ereimben a vágtázó vér, kezed, lágy érintéséről álmodott.   De kértem én, csókjaidnak fájdalmát,   melyek rideg emlékekbe vésődtek? S hitted-e, a [… Tovább]

mintha hajtana az akarat stimuláló-szerek nélkül vörös-bili fejemen szent-aura ez nekem kopott tudatom     mintha hajtana az akarat stimuláló-szerek nélkül vörös-bili fejemen szent-aura ez nekem kopott tudatom   láttalak hamuszín? arccal fekete-parókával kedves kebel-láncaid csörögtek s szentségtelen-illatod legyeket vonzott [… Tovább]

mert elégeted Mottó: “Légy költ?. Szép szavak varázslója, cédák által kitartott lélekkuruzsló.” Jagos István Róbert: Légy költ? költ? öltözz szavakba s a szavak rendez?djenek savakba mint rézmetszetet oldd ki a világ-lemezb?l kezed valami éles árral karcolja bele magadat  s a madarat szállhat [… Tovább]

* Még él a test, a szív – talán lassabban – de dolgát tudva még fáradtan dobban, még kér a test, de riad az akarat, zátonyra fut a teremtő gondolat   Féljük az időt, rohan konok kéretlen és már nem [… Tovább]

2010. október 3. …ma ismét… …végtelennéváltak a percekbüntetés letta röpke pillanatösszezsugorodtakházak és kertektéged vártalakaz árnyas fák alatt…   (mosolyogj rámte kedves ‘árny-alak’)

amikor apám meghalt levágattam a hajam és nem festettem be többé azóta a hold ezüst fénye körberagyog s csak remélhetem hogy köre nem Van Gogh zilált zártsága és nem apám szétesés elleni védekezése de ezt az ember az út végén [… Tovább]