Böröczki Mihály - Mityka : Máktörő

Nyomtatás

Nagy öblű, könyék magas famozsár volt,

a kezek, térdek jó ízével pácolt,

lágy feketébe átsuhanó barna,

a színét lassú, módos munka marta,

s a szája várta, az a nagyra tátott,

a pörgetett és tiszta szemű mákot,

én ütögettem, kedvem beleszítva,

kis gyerekkarom közibe szorítva,

és úgy nógatta – ne sokáig tartson –

a hosszú szárú rúd végét a markom,

míg jó játék volt, sohase volt munka,

de izmom végül fáradón megunta,

az anyám mást tett, mégis odalátta,

majd jóváhagyta óvó pillantása,

csak hajlongott – a kedvem volt a napszám,

friss tészta hengerült a gyúródeszkán,

s míg gyúrta-szelte – gondok se gyötörték,

s a mákos tészta maga volt a fölség.