Vers

világdallam egy napban

zene kong elhagyott elmémben s cip?m mint rendesen kopog a partig a folyóból szerteszórt homokgyantasárga a f? csomósan didereg felh?kb?lfehér karmokat vájt az égre a kikeletíme egy percre gyerek lesz a feln?ttb?la szemembe kap a légáramlattal egy vékony szelettorta az [… Tovább]

vegyes

Hétköznapi monotónia

    Lehajtott fejjel ment az úton csendesen mosolygott. Néhány rajta átsuhanó tekintet szánakozó fényében fürdött. Milyen boldog is volt akkor pénteket hirdetett a rádió. Otthon a fotelben két napon s két éjen át reménykedett. Bízva bízta hogy megsz?nik e [… Tovább]

Vers

EGYSZERVOLT VADVIZEK ŐRIZŐJE

*   – Sterbetz Istvánnak születésnapjára. –   Könyveid olvasva volt időkben jártam, elmúlt vizek partján temelletted álltam, s a székfűvirágos alföldi pusztákon könyveid szavával vitt tova az álom.   Békési legelőn túzokokat láttunk, mártélyi berekben vén őzbakra vártunk, kunhalom [… Tovább]

Vers

Őszi közhelyem

Fotó: Gyürki Zoltán     Idebent szinte minden mozdulatlan, kint pergősre érett százezer levél; hangtalan tulajdonomba árnyékokkal ír az ősz, az ablak zárva van, hiába súg a szél. Minden így van rendben, dolgát végzi a tudat, szökőkutat bámulnak rég festett [… Tovább]

Vers

A kökény

gyerekvers Fu Mesternek     hiába savanyú hiába savanyú szívem nem szomorú nem kalitka kalitka mi lehet a titka   városvégi kurta ház erdő széle lesben állsz szerte szét napsütés kökény dereng odaát   lép a láb lép a szó [… Tovább]

Egyéb

Manó

“Kicsi őz jöjj ide, a fű itt szép üde, takaró vállamon, a felét rád adom.”   Emlékszel, Manó? Visegrádra utaztunk, május legvégén, a gyönyörű, korán belibbent nyárban. Talán pont azért jött elénk, hogy ma is minden percre emlékezzünk. Hárman voltunk [… Tovább]

Elbeszélés

Nagyapa (Második könyv)

2.   Amikor lekerültem a tanyára ez nem kis megpróbáltatás volt a számomra, mert minden új és idegen volt az állami iskolában. Még közvetlen szomszédunk sem volt, s eleinte nagyon unalmas volt az élet, de aztán édesapám gondoskodott, hogy ne [… Tovább]

Mese

Tündértánc

Ezt a mesét a négyéves Pancikának írtam *       Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi–kicsi lány, pont, mint Te. Pancikának hívták őt, éppen, mint Téged! Pancikát mindenki szerette, ő is szeretett mindenkit, aki körülvette. És [… Tovább]

Vers

Pécsi abszurd

A Király-utca kövén koppant két cip?, égszín? selyemben elsétált a N?. Szoknyája szirmait bámulta a nép. – Nevetséges szegény, azt hiszi, hogy szép! – Gyönyör?nek láttam. A szél belekarolt, az utca színpadán a Nagy Díva volt. Uszályának fodrát két futár [… Tovább]