Nap: 2010.10.21.

Vers

vers

2010.10.21. Petz György 13

tudom, ami most jön – a vers – csak vers; ideigyekezne mi fáj, ami kell, amire az élet már sohasem, meg ami a múltban megvolt már, oda se figyeltem úgy volt tán, mind ami hiányban újra kell, id?érlelt gyümölcs, életem, [… Tovább]

Vers

miért nem?

2010.10.21. Marthi Anna 14

    úgysem tudok most! miért nem? – kérdeznéd, egyszer régen, bár ma lenne, kád mellett álltam épp, pocakod nekinyomtad, féltésed fájdalmam grimasza lett; ó bár …! sose gondoltam volna, hogy ma tudom meg: akkor voltam beléd a legszerelmesebb

Vers

Mocsoktalanul

2010.10.21. Dvorák Etela 29

  Most ne nézz rám, véresre sebzett az arcom, sárba löktél egy mozdulattal. Kapaszkodnom egyre nehezebb. Látod, a homályban kúszó borostyánfonatok, már észrevehetetlenek, nem érem el… Elveszek. Kiáltásom sem veszed észre, a nappalok és éjszakák jégvermében elgémberedtek ujjaim. Testem érzéstelen, [… Tovább]

Vers

Mozdulatlanul

2010.10.21. Péter Erika 35

    Aznap szinte másképp ért hozzám a napfény, belenyúlt torkomba kígyósugara, életfogytig-toxint csepegtetett számba, s majdnem megfulladtam.   Lassan élesztettek. Részletekben szültem újra önmagam.   Zsibbadtan állok most, nézek mozdulatlan, látlak rövid, lenyírt hajjal, halálra útra készen, erőfeszítéssel őrlöm [… Tovább]

Vers

T A tolvajkulcs

2010.10.21. Markovics Radmila 22

*   Ott állok tétován az ajtó előtt, kezemben a tolvajkulcs, használni nem merem, pedig enyém az ajtó, csak… Kezemben a tolvajkulcs, és mégsem mozdulok. Ha, kinyitom könnyedén, mit látok bent? Vagy talán elfelé kellene lépkednem? Hiszen, se ki, se [… Tovább]

Novella

Lúzer

2010.10.21. Boér Péter Pál 22

Kép nélkül képtelenség, képpel is a lehetetlen bal felső sarkát kibillentő próbálkozás. Tulajdonképpen ragasztó fogyasztásról van szó. Valami, ami sem a szipózáshoz -mint primitív kábítószer-élvezethez-, sem enyvhez -a valamit valamihez ragasztóhoz-, nem hasonlít a szó klasszikus értelmében és, hogy jól [… Tovább]

Egyéb

A BARACKFA

2010.10.21. Horváth István 25

  A természet rendje szerint, már réges-régen jelét kellett volna adnia az idő múlásának. Hiszen volt már hajnali fagy, hózápor és viharos szél. És Ő, épp úgy virít, mint nyár végén. A dió, a szilva meg a körte, csak irigykednek. [… Tovább]

Egyéb

Heves vágyakozásod — 604. —

2010.10.21. Bősze Emil Miklós 17

Egyik neves hitoktató intézet oktatói pipettával próbálkoztak beadagolni növendékeiknek a hitben való látás szemcseppjeit *   Egyik neves hitoktató intézet oktatói pipettával próbálkoztak beadagolni növendékeiknek a hitben való látás szemcseppjeit — a tanítványok azonban cseppet sem voltak elragadtatva a kísérlettől, [… Tovább]

Humor

Sajtótájékoztató

2010.10.21. Torjay Attila 3

*       — Üdvözlök mindenkit, örülök, hogy látom önöket, feltett kérdéseikre megpróbálok legjobb tudásom szerint, a legpontosabb válaszokat adni. Ránk senki sem mondhatja, hogy hiteltelenek vagyunk, mint ellenfeleink, akik jelszava: ha nem kérdezel, nem sumákolok. Tessék.    — [… Tovább]

Elbeszélés

Hargita 4.rész – Tusnádfürdő

2010.10.21. Szulimán Eleonóra 17

“A székelyek közönségesen borviznek nevezik e savanyúvizet… – /saját fotó/ *  … mert ők rendesen borral isszák, a csak magára való élést az “uraknak” szokták hagyni, kik nyáron által ott helyben egészségi szempontból használják.”(Gergely Lajos, 1870)   Tusnádfürdőn vagyunk. Először [… Tovább]

Egyéb

Illemhelytelenkedés

2010.10.21. Kőmüves Klára 10

…egy csepp nézőpont. Már miért is csalt volna meg? A lelke közel volt, tudnám, ha nem így történt volna. A teste meg? Hát, az rosszabb helyekre is eljár. Nem restelli minden nap megközelíteni az illemhelyet – én mégsem próbálom rajtakapni [… Tovább]

Vers

Kata ton daimona ekathon

2010.10.21. Szakál Magdolna 4

“Mindenki a maga démonaival harcol.”   ( téged )messzeség ?ríz majda hegyek, a fáka felh?k közt játszóhuncut napsugár engem a folyópartez az ártatlan világhol még igazak a mesékhol szélcsendes a táj es?csepp gördülázik a f?, tágul a mederneszez a csend [… Tovább]

Vers

Lepke szállt

2010.10.21. Takács Dezső 17

  Egy lepke szállt a lapos kőre. Máskor is láttam már. A langyos ősz felébresztette, most forog, szárnya fel-le jár, virágra libben, táncol, elrepül, kört karcol az égre, aztán visszaül. Boldog. Úgy hiszem. Míg csillog a négy pávaszem, az idő [… Tovább]