Most ne nézz rám,
véresre sebzett az arcom,
sárba löktél egy mozdulattal.
Kapaszkodnom egyre nehezebb.
Látod,
a homályban kúszó borostyánfonatok,
már észrevehetetlenek,
nem érem el…
Elveszek.
Kiáltásom sem veszed észre,
a nappalok és éjszakák
jégvermében
elgémberedtek ujjaim.
Testem érzéstelen,
érintésed fáj.
Ne érj hozzam!
Tisztán állok majd a parton…
mocsoktalanul…
Most ne nézz rám!
Legutóbbi módosítás: 2010.10.21. @ 19:56 :: Dvorák Etela