Vers

Rózsák és tulipánok

Évimhez…       Föld és sár olvadjon léptem alatt,lehunyt szem? csillagok gyulladjanak fölémviasz fénnyel kötött virágokat,sírod fölé nyegle testem búsan viszi ölén. Kripta mez?n ontom térdem,kába és fáradt léptem rogyjon tiszteletrekoporsódra rózsa csokrot kértem,mert a márvány fed?t felnyitják ma [… Tovább]

Egyéb

Próza-tű

A legszebb verset szeretném ma éjjel, újra megírni, neked, apám; aki valaha hozzásegítettél egy meséhez, amivel könyvet nyertem a rádió pályázatán. Nem is szerettem azt a mesét: szegény fiú, megy világgá, meg orvos lesz, gyógyító – mert én nem lettem [… Tovább]

Egyéb

Egyéb

Amikor még kicsi voltam, És összetartott a felnövés illúziója, Hej, de nagyon büszke voltam, Leszek én még olyan hulla, mint akármely feln?tt! De azokat, akik nagyok, Mi férceli, varrja, tartja össze éjjel-nappal? Az ablakon mér’ nem ugrál Ez is, az [… Tovább]

Egyéb

majd ma

majd ma mindenki a sírok közt keresi a múltat majd ma virágszirmok szálnak a széllel s egy-két könnycsepp hullik az aranyporos keresztre én csak egy gyertyát gyújtok csendben majd árnyékot fest a szobám falára s téged ?rizlek egy gyertyalángban

Vers

Halottak napja

Néma gyász… üzlet az elmúlás… pár szál virág s megváltást remélsz…   Három szálat ötszázért! Leértékelt halál! Tessék, tessék! Itt megfelel?t mindenki talál. százasért egy gyertyaláng… szól a SZERV, haladjunk tovább! és futunk sírról – sírra emlékezünk rohanunk emlékezünk rohanunk… [… Tovább]

Vers

Szaga van a szélnek

  Szaga van a szélnek, füstös, dohos álomszaga, odafent már lobognak a fények, kísérteties csendjében az éjnek imbolygó alakok görnyednek sírkőmagányban. Háromszázhatvannégy nap csöndes a platánfák öle, ma gyertyák fénye szégyenít miriád csillagot, szaga van a szélnek.      

Vers

Minden élet zenemű

(Halottak napja elé)         Míg lélegzeted életben tart, s nem szólít a túlsó part, akkordokra bontod léted.    Kisebb csoportoknak ha zenélsz, sutba búsul a  józan ész  …koncert termekről álmodik. – Ma kottáid toldozgatjuk, komponálunk egy dalt, életed [… Tovább]

Egyéb

Ima helyett

A lángok fénye… *   Szürke derengésben lassan térdre hull az este. Keskennyé válik az út, ismeretlen. Csak lépkedek mögötted. Mint nyárról itt maradt szentjánosbogarak, szegélyezik az utat a kis lángocskák. Emlékmécsesek. Csak a hátadat látom. Sötét bőrkabátodra árnyak rajzolódnak, [… Tovább]

Vers

Ki bontja szét…

Ásít az éj fásultságát rejti így  ölén ringó csillagfodor ki bontja szét fényét a holt kőnek ha benne reszket a fátyolsötétség s ránk telepszik a kor mint az óbor s feltüzel jajra szembenézésre   Ki mondja meg merre vezet az [… Tovább]

Egyéb

Ők! (lányaimnak)

*   Ők! (lányaimnak)   A napok gyors egymásutánban peregnek, mint őszi levél a fákról. Meg sem láthatod, meg sem ismerheted őket, a napleveleket, mert oly sietve keringnek a föld felé. Elmúlni. Állj meg hát néha és nézd! Őket! Gyönyörködj [… Tovább]

Vers

Nyomok

Ami megmarad: könnyes-édes kép, sokszor oly kevés, mégsem bírja az ész. Kémény fúródik tüskeként kékségbe. Füstje tekerg?n köti össze földet az éggel, ahogy él?t, a holttal az emlékezés, a néma sorfal.  Ami megmarad: könnyes-édes kép, sokszor oly kevés, mégsem bírja [… Tovább]

Hírek

109 éve született Dallos Sándor

“Kutyauristen! – üvölt fel.- Hát állat az ember? Tisztára állat? És te barom, te ezt eszed, ahelyett, hogy indulj és ölnél? Miért élsz? Cigányzabért? Barom!” (Dallos Sándor: Sátorom az ég)   Dallos Sándor (Gy?rszentmárton, 1901. október 31. – Budapest, 1964. [… Tovább]