Nap: 2010.10.28.

*   Ökörnyál lengedezett a kapumon, mellette hálóból szőtte börtönét – egy pók őrizte, foglyaként a légy már sorsát beteljesítette. Finom mozdulattal, az ökörnyálat a karomra helyeztem, együtt szálltunk reménykedve: elriad a Tél, ha meglát minket, de egy hideg fuvallat [… Tovább]

Földön kúsztam, kezemben puska, pörögtek, süvítettek a golyók…   Volt egy visszatér? álmom: Katona vagyok! Körülöttem ágyúsereg, palánkot kell másznom, nyaldossák  t?znyelvek. Amott keskeny palló, alatta mély árok,  nehéz akadályok… izzadok, sírok, torpanok – hová és merre? Szaladok. Nyomomban ellenség [… Tovább]

Még jó, hogy én semmit nem veszek komolyan! Még jó, hogy kérges a bőröm! Még jó, hogy nem terveztem hosszú távra, hogy nem vettünk együtt lakást, hogy nincs közös gyerek, hogy nem fizettünk be egzotikus útra, még jó. …Még – [… Tovább]

2010. október 27. Borral borogatni,mit érne már a fájásokra, csak bolond álmokat költrészeggé lenni volna okom annyi,amennyi es? és sáros föld. Ellepné a bánatom a bús udvarokat, mint rózsaillat a temet?tengem már itt semmi sem nyugtat,szemem alján ?rzöm lágy héjában [… Tovább]

hol a fiam, ki nem tart apjának, s akit én keresek ennek ellenére; pedig apám nekem se volt, mert az ember folyvást apa nélkül n? fel, ha egyáltalán,   talán földi apja, ha van is, jámbor jószág, szívéhez nem férhet [… Tovább]

                                                             Ritka szerencse az én koromban                                                            még élő szülőknek gyermekeként                                                            tehetni, ami szép kötelesség,                                                            így nem maradhatnak nélkülem ők.                                                              Már harmincöt év egy házasságban                                                            — áldhatlak ezért is Téged és őt –,                                                            [… Tovább]

Miért lenne üres életem ha nem hívsz akkor is létezem pár üres emlék van veled mi sebzi fájó szívemet. Tán most is hallom szúró hangodat bár jönne könny? szell?s alkonyat esne szememre s?r? álomvilág s ne hervadna köztünk sok virág. [… Tovább]

A szeret-kötelékek átisznak, mint a méreg, szakíthatatlan vágy lesz a dobogásnyi mágnes, kuckóba búvó lélek az egy fedélnyi élek, amihez síri könnyen maszatol rá a könnyem, hogy mi köt minket össze a féltést többszörözve, talán valami semmi, mi mindig ugyanennyi, [… Tovább]

  levelek hullnak mindig egyenként a fa ráér meghalni  

Lámpafény mellett egy komoly kisfiú ül, valahol bennem. T?n?dve keresem magam a rövid munkaszünetekben.   Úgy érzem, isten itthagyott minket.  – Talán azért ilyen szar. – Délutánra elkopik hitem: de szeret?m megtart, marasztal.   Hazavár engem, beenged, szerelme bef?ti a [… Tovább]