Nap: 2010.10.10.

    az ősz tarka rongyait a tél gyűri meg sápadnak a fények fakulnak az árnyak lassan kúszik s eltűnik zizegve haldokló avar alatt   mint feslett nő lenge felhő csipkében rám köszön a hold felvillannak halvány csillagfények s e [… Tovább]

Csak egy tánc… Néztelek, ahogy táncoltál,A ritmust szégyen nélkül ölelted át.Pillantásodban átsuhant egy furcsa vágy,Kacéran mosolyra húzódott a szád,Akartam, hogy vezess az éjen át.Lépteiddel könnyedén játszottál,Fejemb?l sikítva menekült egy árny,Szemeiddel szemeimben kutattál,Karjaiddal gyengéden körbefontál,Átadtad kezeid simogató dallamát,És egy varázs- világba [… Tovább]

    vártam a pillanatot, s eljött. hallom, bent a hang segít, hogy lássam is. valaki megszülethet, valaki fáradt; … és most szólalj múzsám, vállamon ülve: kitárok szárnyam helyére tett fölös érzeteket, a világot olyannak élem, ami jó felé halad. [… Tovább]

  Irigyli az embert,  akárcsak istentársai, mióta az Öreg Barát, Odüsszeusz elment, nem szólnak semmir?l sem álmai.  Halak, bálnák, delfinek, és persze az egyre bátrabb ember… Már nem az, ami régen volt, hideg, kék hullámsír a tenger.  

ahogy csempe bögrédből szürcsölted a tejet, cserepes ajkadra símultak a kortyok, és szótlanra tűrted a görcsöt fel – le vánszorgó karodban   bénult árnyékod néztem a falon, hajad illata fölé hajolt a nap, villant a vaku, és zsebünkbe gyűrtük beteg [… Tovább]

                                                   Önkéntes partizánként ért fel egész szabadcsapattal, hogyan is lehetett volna reguláris?   Műanyaggá csillag hullta után sem rontható — hát még olcsó krumplivirággá.   Lecsapva szónoki melléfogásra, önjelölt szabászok sora csattogtat vak buzgalomtól véresre szorongatott szárú ollót: nyiszálnának szakmányban [… Tovább]

2010. szeptember Kódolt világunkategy gesztenyébe zártam.Örök-gyerekként hiszekmegváltó-csodákban:’holnap’ melletted ébresztselymes napsugár,kezed kezemben:mosolyogva nézemtükörképemtengerkék szemedben. (Nem leszek többé ’árva’:valóra válikkét-tiszta lélek álma.)

ki tudhatna err?l többet talán én e pillanatban egyik felem analízis régen gondtalan a másik szálló szell? mosolyba ér fentr?l sandít szárnycsapása földön kúszni minek ott lenn közbül nagy a víznek árja serpeny?mnek egyik felén ott csücsül egy fele isten [… Tovább]

  Néz rád, a mozgása lassú, nem vagy a szembogarában – mondani kéne, mi baj van, nem jut a szó el a szájba;   mint a hajó öbölön túl, s nem tudja még hova készül – réveteg hajlik az ember, [… Tovább]