kisslaki : Papagájbecsinált Vérynél 1871

Párizs, a Porosz ostromzár alatt 1870 – 71. *

 

 

— Parbleu! — mondta türelmetlenül Pierre de Pompier márki, és csöngetett az ügyeletes szobalánynak.

Mikor belépett a szőke Yvette a szagos pálinkával és a süteményes tállal, a férfi rögvest tudta, hogy szerda van; — ugyanis aznapokon szokott szőkét szeretni. De most valahogy nem kívánta a tésztát, mert megérkezett Lady Mary Motherhood of Bottomfield Londonból; — pedig azt hitte, hogy sose látja viszont.

A lady ezalatt a récamier-n hevert, és szótlanul fixírozta a pimasz Pierre-t, akinek volt pofája meglépni a családi ékszereivel. — Őnélküle! Holott együtt akartak szökni, mert Mary bátyja szélhámosnak vélte a márkit, és kitiltotta a palotából. Pedig ha megpucoltak volna, már csak a ládika tartalmából is gazdagon élhettek volna halálukig. Mary, legjobban Matilda ősanyja — Hódító Vilmosné — arany zseb-napóráját sajnálta, amit át lehetett állítani a téli időszámításra. Ezt az ereklyét már hétszáz éve, hogy az anyai ágon az elsőszülött lány örökli. A Lordok Háza kérte is, hogy a Towerben őrizhessék, mint nemzeti kincset.

Na de most nincs ideje az érzelgősségnek. Most megfizet a márki! A ladyt nem tévesztette meg Pierre hanyag testtartása. Tudta, hogy a férfi szégyelli magát, s nem csak azért, mert gyáván megfutott a kastélyból bátyja elől. De most itt az idő! — nem térhet ki az őszinte vallomás elől. Megszökni se tud, mert a porosz ostromgyűrű hónapok óta bezárult Páris körül. Sok nyomorult, már éhen halt a sikátorok mélyén vagy a padlásszobák magányában. Várható, hogy hamarosan kapitulál a város. Hiszen III. Napóleon is már szeptember óta fogságban van egy kasseli kastélyban. Persze Bismarcknak most már van ideje…

 

*

 

Na meg pénze se lehet a házasságszédelgő franciának, mert az ékszerek nagy részét nem tudja értékesíteni. Aztán Londonban, a kötvényekbe fektetett vagyonát és az agáristállóját is elkobozták, mert csalt az Epsoni derbin. — A póni versenyen, az egyik nagynövésű agarát indította pici paripának maszkírozva, és persze meg is nyerte a nagydíjat. Csak a díjkiosztáson derült ki a csalás; mikor a márki lova meglátott egy macskát…

Vagy mégis lenne Pierre-nek kézpénze? — A lady egy kicsit meghökkent és elbizonytalanodott a belépő szobalány láttán; — honnan szerzett a Márki süteményt? Hiszen az egy vagyonba kerül! Igaz, az ostromzár elején a városnak volt még pár napra élelmiszertartaléka a lakosság ellátására, de ahogy teltek a napok, lassan már morzsányi sem akadt a boltokban az éhező egereknek. A kormány rögtön összeült, és egy bőséges munkaebéd után elhatározta, hogy kiméri a népnek az állatkert lakóit. Másnap már elefántok rotyogtak apróra vágva a gulyáságyukban. Azért a nagy nemzet nem tagadta meg magát; a franciákra oly jellemző galantériával, a legnagyobb hím nemzőszervét átküldték Moltke, porosz generálisnak, hogy tegye oda, ahova akarja…

Az állatkertből meg egyre fogytak a lakók. Pláne, mikor néhány börtönőr átterelte a zebrákat a fegyházba; viszont megoldották az elítéltek élelmezését. De végül, mikor elfogyott az utolsó gödény és az apró búbosbanka is, a városnak már nem volt mit többé osztania.

Akkor sírva, de sorra kerültek a hűséges kutyusok, és a kedvenc cicák a családok asztalára. — Már ahol voltak…  A kóbor állatok, már réges-rég eltűntek Párizs utcáiról. Patkányt persze mindenki foghatott doszt, csak sajnos a húsa volt undorító. De mikor néhány élelmes hentes fűszeres kolbászt készített belőle, szinte azonnal közkedvelt csemege lett a bisztrókban: Jól csúszott rá a vörösbor.

 

*

 

Yvette miután kitöltötte az italt, hamar kihátrált, mert meglepte a Lady jelenléte. Ugyanis szerdán a munkaidőben, csak kis fehér szobalány köténykét hordott…

A márki zavartan köhintett, de állta a Lady fürkésző tehéntekintetét.

— Ön lopta el a nyakékemet, Pierre? — kérdezte Mary csendesen, de szeme sarkában már keresve sem csillogott a bujaság fénye. Messziről, a Bastille felöl néha, egy-egy magányos puskalövés dörrent, amint éppen leszedett egy kujtorgó kandúrt a háztetőről; s a kövezeten, csak egy tompa puffanás tett pontot a macskasikolyra. — Ragunak még kitűnő — gondolhatta a szerencsés vadász.

A társalgóban már fel sem figyeltek erre a megszokott zajra.

 

 

Befejezés holnap estig

Legutóbbi módosítás: 2010.10.10. @ 16:39 :: kisslaki
Szerző kisslaki 252 Írás
Majd ötven éve élek Németországban. Véletlenül. Alapítástól itt vagyok. Jó, hogy jó társaságba kerültem.Tisztelettel, Kiss lászló kisslaci@t-online.de