Vers

Az es? dala

  Éjjel csöndet tör az es? dala, Bódít fehér liliom illata. Ablakomon halkan koppan, lágyan csendül, Akár ha egy könnycsepp arcodon legördül.   Mert es?ben könnyeznek a fák, Néha zokognak órákon át, Néha szívet tép, olykor nyugtat, Újrakezdéshez er?t ad. [… Tovább]

Egyéb

Ősz

*         Még zölden pompázó lomb emlékeztet a Nyárra, de a folyóparti öreg fűzfa néhány sárga levelet is lenget. Gyökerei között vidra él, aki talán érzi a változást, mert esténként fölös mennyiségben rabolja a halat. Szarvaséknál már [… Tovább]

Novella

Az utolsó

Isten hozott. Ajándék vagy nekem, és te is az leszel majd egyszer valakinek.*    Hopp! Mi ez már megint? Ja! Tudom már, az eső! De nem baj, a szoknyás így legalább nem jön pár napig. Nem kell bujkálnom. Szeretem az [… Tovább]

Elbeszélés

Októberben…

  Emlékszem (még vannak dolgok, melyekre: igen), tehát emlékszem, valamikor, nem is olyan nagyon régen, hiszen fiatal voltam és optimista (persze, aki ismer, mind tudhatja, ez ma is így van. Sokak szerint fiatalosan nézek ki, ma is) tehát egy mindezt [… Tovább]

Elbeszélés

A HALÁLOS VADDISZNÓŰZÉS

Imre herceget is előkészítették az utolsóelötti útra. Két vezetékló közé köpenyekből hordágyat csináltak, s abba fektették a néhai Herceg urat. *     István király uralkodása harmadik évtizedére teljesen megszilárdította uralmát az ország keleti felén is. Nagybátyját, Erdőelvi Zoltánt először [… Tovább]

Egyéb

Találkoztunk

…szép volt, felemelő, és újra feltöltődtünk valami olyan szellemi erővel, amit csak az igazán értékes együttlét, a jó iskola adhat *     „Ötven év! Tudjátok, mennyi az?” — kérdezi Szász István, a költő. Nem könnyű rá a válasz!   [… Tovább]

Vers

Az idő intése

… most kellene rendbe tenni kívül-belül a dolgokat…*     Most kellene rendbe tenni kívül-belül a dolgokat, kuszált sok érzés, gondolat, szinte nincs a helyén semmi, hullajtott magok hevernek, amerre jár a test és lélek, zilált útja lett az igének, [… Tovább]

Vers

Arrabona nem felejt

Három folyó zihál fülembe, rejtett szentély a meder. Kiürült a régi fészek, nem kívánt vendég vagyok, jussom hiába követel. Arrabona lopódzik hozzám, megn? a múlt homloka, kirekesztett párbeszéd térdel a semmi csendjén, homályba d?l a püspöki palota.     Talán nem kellett [… Tovább]

Vers

Filmszakadás

mintha a repes? szoknyán szállna Mottó: “jólesne most is a kacér ütés,              melyet titokban ágyékára mért,” Ágh István: Hajnali zarándoklat  mert mindenkor elj? a hajnal szél kergeti a napot nagy zajjal felkapja a teregetett [… Tovább]

Vers

Fatale

kép: Végzet (J. Binoche, J. Irons)       párizsi kapualj még kifli illat száll a dérrel ballonkabátban ébredez tested alattvalód lopva erre-arra néz a döbbenet megtudod hogy lélegzeted nélküle alig   szokásaid már nincsenek minden új s e kín [… Tovább]

Vers

A megújulás

*     Enyhe szellő után bólogató rügyek, napsütésben emelkedő kalászfejek, júliusi aratás, kenyérillata száll, majd falevelek szőnyege jelzi, hóillatú szürkeséggel, lágy-hűvöséggel mindenre az álom reagál… Örök álmomba szenderedik, kinek ez a sorsa, de lesz még enyhe szellő, napsugaras kenyérillat, [… Tovább]

Vers

Üdvözlet egy rokonlélekhez

Olyan természetes nyitottsággal szól hozzánk – még így generációkon át is -, ahogy az ember csak a barátaihoz beszél. E glossza-verssel adózom Kosztolányi Dezs?nek. (A vastagon szedett sorok természetesen t?le származnak)   Mint aki a sínek közé esett…baráti Ávét intek [… Tovább]