Hideg volt, egy szál pólóban hordtam be a fát, közben a szomszéd üvöltözött velem. Az apámat szidta. Szó nélkül pakoltam, s mire befejeztem, sötét lett. Apám benn fetrengett részegen, a szobát a hányás szaga nehezítette el. Felébresztettem, és mert három [… Tovább]
Végső elkeseredésemben elmentem a legközelebbi papír- írószerboltba és vásároltam egy darab kartont, egy filcet és egy csomag celluxot, utóbbit csak úgy, sose lehet tudni, mire kellhet. Szóval a kartonból kivágtam egy nagy négyzetet, ami megfelel arra, hogy táblaként tartsuk [… Tovább]
Els? Megérkezem. Érzem. Mint egy madár! Egyetlen út a hegyek között, egy mosoly régi szemünkben, magunk mögött. Csiklandozzák arcomat a párás égen a csillagok. Második Mint egy elfeledett ösvény, olyan szívem, mikor újra hallom, beszélnek a kövek. Nem [… Tovább]
Egy esély, hagyom, Mint mikor felkelsz egy fáradt hajnalon, élni szabadon, akarom. Ünnep az ajkad, s én meghitt félelemmel várlak már minden elt?n? napon. Fehérbe öltözött lelkem, hogy belém láss, ahogyan senki más.
Lépések. Nem tudom, kié. Az út változik, vagy én magam. Csupa csavaros új id?, kopott kopogós cip?. Táncolnék,mint sivatagi szélben a homokszemek. Mint fákról lehulló emlékezet. Már nem tudom hova megyek. Sírni akartam és nevetni kezdtem, [… Tovább]
Elt?nünk hirtelen, Mint papírhajók a nagy vizeken. A szavak jelek, a jelek szavak, nem vagy más, tova t?n? alak. Szeretnék békésen elmenni és visszajönni, mint a Nap. Minden nap más, de ugyanaz maradok veled.
A vers egy fénykép után született. A fotó: Engyel Gábor m?ve Hosszúra sikerült ?sz. Nyár utáni vágyban a Kövek között. Gyötör. Ne nézz így engem, Ha félek vagy ha fázom! Lassú levelek tánca, látom, Amit te nem. [… Tovább]
Egyedül vagyok. Csak a függöny csacsog a széllel. Mindenki elmegy, én maradok. Kietlen pusztaság, összetört üvegdarabok. Halványan látlak egy padon. Összekuszált emlék, álomhangyák másznak a nyakamon. Menni akarok! Hozzád.
Egy nagyon kedves barátomnak ajánlom! Van az úgy, hogy megtaláljuk az utat, mellé még túratársat is kapunk. És csöndet, amit csak a reccsen? faág tör meg. Van az úgy, hogy nem kérünk semmit, mégis kapunk, valami jót, aminek neve [… Tovább]
Minden elmúl, minden elvész, csak por marad és emlék. Volt szegénység, volt nyomorúság, most itt egy mikro, ott egy tévé, nagy kert, nappali és kanapé. Csak a kutya ugat a gangon, csak a rádió szól, és a könyvek, és [… Tovább]
