Papp Fruzsina : Te, út, vár, kövek, Isten, fák

 

Els?

Megérkezem. Érzem. Mint egy madár!

Egyetlen út a hegyek között, egy mosoly

régi szemünkben, magunk mögött.

Csiklandozzák arcomat a párás égen a csillagok.

 

Második

Mint egy elfeledett ösvény, olyan szívem,

mikor újra hallom, beszélnek a kövek.

Nem érthetem meg sosem, de szép

ahogy várlak, mint  egy Isten veled.

 

Harmadik

Könny?, névtelen életem. Istenem.

Istenem! Ne felejts engem, akkor se

ha bántalak, vagy ha bántanak!

Látom, amit látok, de nincsenek szavak.

 

Negyedik

Nevettünk, dolgoztunk, jajgattunk,

Hogy most esik, most meg nem,

Hogy nem találtunk semmit, most meg sokat,

Hát még éjjel milyen hideg van! Elfáradtunk.

 

Ötödik

A kezek porba írják az emlékeket, elnyelik

a jött-ment évek, csak a szél.

Lehet-e beszélni veled? Meghallgatsz-e még?

Táncoltunk, te meg én.

 

 

Hatodik

Ködös felh? fejünk felett,

furcsa fák kísértek fel engemet,

ismerik már a titkot,

amit senki se tud, azt, hogy hol van

a kincs, amit valaki ránk hagyott.

 

Hetedik

Vissza kéne jönni még,

hogy megpihenjek ott, ahol kék a rét,

hosszú az út, kezemben összetépett térkép.

Fogaink közt kellemes félelem didereg.

 

Nyolcadik

Sírtak a fák, ahogy hazaindultunk,

mi meg csak integettünk nekik,

mintha értenék, hol van a rég,

és talán eljön a majd egyszer,

csak kérlek,  ne felejtsd el!

Legutóbb szerkesztette - Papp Fruzsina
Szerző Papp Fruzsina 23 Írás
Köszönöm,ha olvasol!:)