Nap: 2012.10.27.

  Megszokhatatlan a csend, az összeaszott mákkoponyák, és a lakótelep csontcsikorító csendje.   Nekem nincs v?legényruhám, egy széthordott ország mezítlábas leventéje vagyok.   Néha meg-megsötétedik a szemem: kigombolhatatlan ingeket sejtek a csapkodó es?ben, gyaloglábon kihordott, lázas érintéseket.   Én már [… Tovább]

d?l az id? kicsit csálé a sírk? még áll burjánzik s fut rajta a borostyán kihajt még a jukka elharangozott száraz idén már nem n?  ollót kellene vinnem a temet?be a mécsest csak óvatosan száradó levél hosszasan hull hull hull [… Tovább]

A minap csodás látványban volt részem… – megszállta kertemet egy cinkecsapat……….. Boldog cinkecsapat csipeget – megszállva a kertem – Döbbent fáim alatt kaparásznak a sárga avarban Közben víg daluk édesen árad szét ereimben – Nincs, mi csodásabb most, e hideg, [… Tovább]

Er?s a szál mely kett?nket összeköt,a nagyvilág számára láthatatlan.Titkaim házának kulcsát Te ?rzöd,nélküled szikkadt fa vagyok, árnyatlan. Néma ajkad mozdulatlan mormolja,ne késlekedj, már vágyom a csókodra.Szell?-szín szemed édes rabságban tart,testem-lelkem folyékony fémmé olvad. Beléd szivárgok, eredben lüktetek,apró sejtjeimmel simulok hozzád,könnyeim könnyeddel együtt [… Tovább]

…de csak a látogatók járnak itt.   Itt áll a torony, s az udvar úgy terül, mint perg? képek sora a vásznon; a tölgyfaajtóra árny vetül, mögötte lépcs?, és éled az álom:   Jöjj, hisz nem vagy te már idegen! [… Tovább]

A tükrön át nézem,  ahogy az anyám  egy könyv fölött  elmerengve ül.       Szemüvege mögött –  gyerekszemek.  Hátán nagymamám  nehéz varkocsa.    Nem néz föl,  olvas szelíden.  Szép keze a fotel karfáján –  lehullott, száraz  falevél.    Érzem, hogy anyám én [… Tovább]

  Hogyha magam megkett?zném, énekem visszhangon szólna, legalábbis sosem egyszer. Az az apró csúszás közben, ami alig kivehet?: lenne isten, lenne isten. Nem tudom magam kett?zni, vagyok ott, ahol épp vagyok, másutt meg még sosem voltam, nem is leszek másutt [… Tovább]

a sor(s) után megyek, mi azóta nincs már(pedig verssé n?hetne… csak néhány rímpár)mióta az a sötét árny…, látod? most is lélegzetem g?zrózsái nyílnak a télre,amint a térr?l a téglagyári útra térve súgom: jövök már…s bújok át a kerítés foghíjain,(azóta se javította [… Tovább]

Ma már vártam a hajnalt,ébren mint mindig.– Ajtót tártam,sötét szín? köntösödr?lrám omlott remeg? leheleted.Ablakomon kerestem kezeddel rajzolt deres virágaid,elmulasztott lettem,még várnom kell.Rám kerül majd a sor-sors,antikoltan belém égeti szavát,fájni fog, tudom,mint örökbe kapott,nem kért tetoválás….Ajkam kéket érez,késed metsz? íze itt [… Tovább]