a sor(s) után megyek, mi azóta nincs már
(pedig verssé n?hetne… csak néhány rímpár)
mióta az a sötét árny…, látod? most is
lélegzetem g?zrózsái nyílnak a télre,
amint a térr?l a téglagyári útra térve súgom: jövök már…
s bújok át a kerítés foghíjain,
(azóta se javította be senki) de odaát
lassúbbodik bennem a feléd futás: a sor(s) után megyek?
mellettem decemberi alkonysötétet vedlenek a fák,
és karmos marasztalás minden apró kis ág.
…mikor el?ször jöttem, er?sen fogtad kezem,
most csak lépteim húzod: ne oly gyorsan! térdre esem!
tudom, tudom sietni kell. ilyenkor zárva a kert,
és ha meglátnának…, emlékszem…, a sor(s) után megyek
már biztos léptekkel… utolsó sorban a harmadik kereszt.
ám a mécsek mellé azóta cirmos szegf?t teszek,
mióta nélküled… csak az a sötét árny lettem köztetek.
