a sor(s) után megyek, mi azóta nincs már (pedig verssé n?hetne… csak néhány rímpár) mióta az a sötét árny…, látod? most is lélegzetem g?zrózsái nyílnak a télre, amint a térr?l a téglagyári útra térve súgom: jövök már… s bújok át a kerítés foghíjain, (azóta se javította be senki) de odaát lassúbbodik bennem a feléd futás: a sor(s) után megyek? mellettem decemberi alkonysötétet vedlenek a fák, és karmos marasztalás minden apró kis ág. …mikor el?ször jöttem, er?sen fogtad kezem, most csak lépteim húzod: ne oly gyorsan! térdre esem! tudom, tudom sietni kell. ilyenkor zárva a kert, és ha meglátnának…, emlékszem…, a sor(s) után megyek már biztos léptekkel… utolsó sorban a harmadik kereszt. ám a mécsek mellé azóta cirmos szegf?t teszek, mióta nélküled… csak az a sötét árny lettem köztetek.
Jótanács azoknak, akik .... :
Írásaim magamnak, magamról, magamból valók, így hát :
"Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért! Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasáshoz."
/ Ernest Hemingway /