hideg van. már hosszabbak az árnyak. érkező est pesztrálja fölibém a csillagokat.polemista énem elkóborolni látomtalán távolodósa az ok;most más aspektusban állok ahhozhogy van álom – azt mondogatom alszol. hagylak. üres regulákat zeng fejemben a tudás – halott. szerintem csak szállsz. szétáradt fátum [… Tovább]
szétrepednek a hajnali tisztánlátás alatti párnácskákléptek ostromolják az éjjel tükörjegétfáznak a számkivetéssé szikárult álmoka prím számok halmaza csupa felgombolyodott ködpáravívódó vergődés. holdkaréjt zabáló kitárt szárnyú madarak..Hitchcock ? .. nem. Ibsen. Nóra. …- nőszirom? – elvetélt miatyánkok a járdaszeglethez feszülő [… Tovább]
elvérzi az alkonyt a horizont. ilyenkor felszakad, szivárog és… hozzád szelídül belőlem minden a napomban addig háborgó gondolat ( mostanában sokszor járok erre apró kis csendzug ez egy zajos felhajtó alatt ) most is itt ülök [… Tovább]
nem érdem a kor s mégis ünneplik talán mi tudjuk csak hogy az idő egérút bölcsőringás és koporsófedél között. ezért sem ajándék e vers csupán segít a rád gondolásban egy újabb napon , hol váratlanok [… Tovább]
( „Ha nem találsz árnyékot, Ne a napot okold, hanem magad, hogy nem ültettél egy fát…”) reménytelenül rajtad ragadt?! a vég hírnöke vagy. „kju-vitt” -szólsz, s mind annak hallja: ki vidd. s a betegágynál szemfedőt varrni kezd. ki vidd! [… Tovább]
A minden elillan; észrevétlen viszel vasszínű lombok alatt oda. Veled megyek, mert tudod, a sziklát mászó gyermek még bennem él. Azután a kék pengeél. Kardoskodsz: semmi a világ… és majd újra elhiszem. Életszikrát szór szemed, ujjaid tarkómon, mindenségbe törő, [… Tovább]
azon a szédült ?szön, amikor… a várkertben lagzi volt. mi meg? mint két lázadó kamasz, ha már megmásztuk eddig a hegyet… belógtunk. a tömlöc melletti falnál, az évszázados gesztenyefa alatt, a k?padon súgta el?ször tekinteted. azután a fotós gépének kattanása [… Tovább]
mert minden csak tánc körötted, mozdulatok sora, van hogy perg? a ritmus, s néha padlóra ül veled, ki nézi, tán beleszédül, nem is érti meg, de ki véled táncol, kivel a fókuszpont közös, ?t nem szédíti a kép a [… Tovább]
„Ébredj; bontsd ki az éj kormolt fátylait” Testvérem lásd behegedt a körénk feszül? tér összes sorssebe Bennük, és arcukban lélegzetünkr?l tisztul a Fagy… „Álmodj; felébred lassan az Id?” és pelyhes fellegeket fésül szét a szél kivetett fürtös percek kockája perdül… Otthonukká növünk.?! „Néha úgy hiszem játszik csak énvelem…” és teveled a Lét hogy [… Tovább]
ott vagy hol összecsuklik bennem az er?smégis nesztelen vagy mint szell? a fák fölöttegyedül te ismersz és értednem kell levélzizegés nem kell hogy ‘süvölts’elég a jelenlét mi tiszta áttetsz?mert mit ér a tánc ha nincs bennelendület se lépés se ritmusmit [… Tovább]
