Szakál Magdolna : ilyenkor felszakad, szivárog és…

 

 

elvérzi az alkonyt a horizont.

ilyenkor felszakad, szivárog és…

hozzád szelídül belőlem 

minden a napomban addig háborgó gondolat

 

( mostanában sokszor járok erre

apró kis csendzug ez egy zajos felhajtó alatt )

 

most is itt ülök és elnézem ahogy érkezik

a kezein a ráncot

ahogy a márványkő fölött egy kis mécsből

lángszirmú virágot bontogat…

 

ő felnéz rám, int, majd továbbsuhan.

 

ismeretlen asszony, idegen hant

ismerős fájdalom: „ Csak elment… „ 

– suttogja vissza , s én halkan: „Tudom…”

 

hisz te sem búcsúztál..

csak utolsó szavaid verik fel bennem

a rőt avarra szitáló ködök.

 

most kedvem lenne sírni.

de nem. megígértetted akkor…

hát nem teszem. s a fátyolt tekintetemről

hogy elűzhesd: mint napom gondját 

közel bújok hozzád idebenn.

 

s ahogy egyre könnyebb lesz …

már hagyom. nincs baj. épp csak

elvérzi az alkonyt a horizont.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.23. @ 20:30 :: Szakál Magdolna
Szerző Szakál Magdolna 38 Írás
Jótanács azoknak, akik .... : Írásaim magamnak, magamról, magamból valók, így hát : "Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért! Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasáshoz." / Ernest Hemingway /