Vers

Új nap

    Kihalt, göröngyös utcán sétálok egyedül, a nedves-szürke gomolygó köd fejemre ül. Borúsan bólint rám fentről a hajnali ég, lustán nyitogatja végtelen, mélykék szemét.   Nehéz kapu távoli éles csikorgása, az üres játszótérre zaj-szilánkként hullik, ébredő emberek sejtelmes suttogása, [… Tovább]

Vers

Lombtalan

…megtűrt valóságba vonszollak…     Nézd a hold arcélét, fény lett mosolya,  összezsugorodott levelekre feszül, rátapad.   Gyöngéden tenyeremre fektetlek, életre lehellek a kacaj nélküli nappalokban. …és görnyedésig vonszollak a lombtalan télben. Látod, botladoznak álmaim, vágyaim lüktetnek, megtűrt valóságba vonszollak…     [… Tovább]

Vers

Reggel

2013.05.24.     Egy-két langymeleg, kedves, fényűző, harmatos vízcsepp, mézidőt rejtegető álom, takarót tartó reggeli ágyon,   szelíden nyugvó kéz, egy  kávé, illata ébreszt rég, türkiz égen még lebeg az éjszaka szeme, apró ezernyi csillag, puha párna vége, eleje.    [… Tovább]

Vers

Csillaghalál

    Messze mentél. Túl messzire mentél. Csak kellene nekem több is ennél. Szavaid, a nyelved, a véres húsod. A szádon kiszáradt, érdes rúzsod.   Messze mentél. Túl messzire mentél. Én meg maradtam itt, felkent szentté. És magam felé hajlik [… Tovább]

Egyéb

Díva

  Néha szabadjára engedem a bennem élő dívát. Mert él bennem egy díva. Hogy miként került belém, fogalmam sincs, de itt van és létjogosultságot követel. Szerepelni akar, hódítani, búgó hangon — nincs is búgó hangom, de ez most mellékes — [… Tovább]