Messze mentél. Túl messzire mentél. Csak kellene nekem több is ennél. Szavaid, a nyelved, a véres húsod. A szádon kiszáradt, érdes rúzsod. Messze mentél. Túl messzire mentél. Én meg maradtam itt, felkent szentté. És magam felé hajlik [… Tovább]
2. A második találkozás Három évvel később, huszonhárom évesen második regényem első felének vége felé jártam. (Az elsőt, amelyet tizenhat évesen kezdtem el írni, és amelynek az volt a címe, hogy Buli New Ytozkodóban, nem fejeztem be, mert Tótfalusi [… Tovább]
Néha szabadjára engedem a bennem élő dívát. Mert él bennem egy díva. Hogy miként került belém, fogalmam sincs, de itt van és létjogosultságot követel. Szerepelni akar, hódítani, búgó hangon — nincs is búgó hangom, de ez most mellékes — [… Tovább]
