Dvorák Etela : Lombtalan

…megtűrt valóságba vonszollak…

 

 

Nézd a hold arcélét,

fény lett mosolya, 

összezsugorodott levelekre

feszül,

rátapad.  

Gyöngéden tenyeremre fektetlek,

életre lehellek a kacaj nélküli

nappalokban.

…és görnyedésig vonszollak

a lombtalan télben.

Látod,

botladoznak álmaim,

vágyaim lüktetnek,

megtűrt valóságba vonszollak…

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Dvorák Etela
Szerző Dvorák Etela 526 Írás
Etela Dvoráková vagyok... Nyugat Szlovákiaban élek. Aki akar megismerhet... A léleknek nem kell a pénz, a lélek valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a Világ.