Maretics Erika : Új nap

 

 

Kihalt, göröngyös utcán sétálok egyedül,

a nedves-szürke gomolygó köd fejemre ül.

Borúsan bólint rám fentről a hajnali ég,

lustán nyitogatja végtelen, mélykék szemét.

 

Nehéz kapu távoli éles csikorgása,

az üres játszótérre zaj-szilánkként hullik,

ébredő emberek sejtelmes suttogása,

kígyózva az öreg-bölcs házak között úszik.

 

A pékség ajtajában meleg fény hívogat,

ropogós kifli ott a legelső gondolat.

Biciklin suhanó fiú nem is néz körül,

hamisan fütyörészve, az új napnak örül.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.