„Aki Jancsóról ír, az szükségképpen filmtörténetet és korrajzot is papírra vet.” (Gelencsér Gábor) Válogatott bibliográfia Jancsó Miklós filmjeiről http://emc.elte.hu/~metropolis/uj1/biblio6.htm A magyar film meghatározó, 60-as években született műveinek, a Szegénylegényeknek és a Csillagosok és katonáknak a rendezője. A 90-es [… Tovább]
Illusztráció: Joel- Lluna llena Mert amikor a Hold tányérja a kopasz fák mögött sötétlő háztetők fölé ér, hogy a park kerítésének rácsai közt motoszkáló sötétre halovány hurkokat kötözzön, egy pillanatra megáll az idő. A pad deszkáin, ahol nem ölelkezünk, nem csókolózunk, [… Tovább]
Kitágult a világ, csak közben mi mentünk össze. A széles sávú internet, és a szűkös látókör hűséget esküdtek egymásnak örökre. Örök lett, és korlátlan terjeszthető az ostobaság, hörögnek háttérben, közben, csöndben, mint kivérzett katonák a gondolkodók, de mára, az új [… Tovább]
Ajkamról lógnak… Ajkamról lógnak a félig kimondott szerelmek,a megrágott szavak itt maradtak, és hiábamondanám, nem nyílik a szám. Összeszorított fogaimnak ütköznek,apró lyukakat vájnak, kéne már egy új tömés…
Hiába rohansz a Hyde-parkba, hiába jó a transzparensed. Beszéded ott is monológ lesz. Körülötted hiába sétálgatnak, nevetgélnek majd jól fésült, izom-agyú legények. Hiába zuhansz önmagadba, belső bolygódon hiába érsz földet, beszéded ott is monológ lesz. Körülötted az orvosok Rorschach [… Tovább]
Lelkem étke lett egyfajta líra. Egységes-e? Nem tudhatom. Sokan írják-e, vagy Isten úgy küldi át az éteren, hogy csak nekem szól, szemem elé pont akkor potyog, mikor oly éhes vagyok. Ha a nagy könyvek szereplői hemzsegnek bennem, nem szorulnék erre? [… Tovább]
Az ingedbe bújtam, hívtak lila virágok.“Már majdnem akkora vagyok!”Te büszkén néztél, mikor az égig nyújtóztam benne.Nem baj, ha térdig ér! Szemedben visszaragyogtam,te néhány kártyalapot az asztalra terítettél.Már majdnem akkora vagyok;inged ujján egyet visszahajtok.Kártyaélek metszik a torkomat,ellened veszíteni fogok;ma [… Tovább]
— Megvetted a vércukorszintmérőt? Olyan hangsúllyal kérdezte, amire nem volt érdemes nemmel felelni, mert annak beláthatatlan következménye lenne… — Meg — nyögte. Nem értette miért ilyen hallgatag az amúgy nagyszájú barátnője. Kérdőn nézett rá. Már meg akart szólalni, amikor [… Tovább]
Delacasse Bencze Erzsébet – NÁSZ – ( tükörfestmény ) egymásban éltünk – egymásra leltünk egymáshoz értünk – egy s máshoz értünk egymásé lettünk – egy másé leszünk egymásba értünk – egymásba érünk egymásban beérünk – egymással leéljük [… Tovább]
Ünige az iskolapszichológusnál olyan, mint egy agresszív kismalac. Ám osztályfőnöke családlátogatást tervez… Vajon milyen sikerrel? 40. Családlátogatás A következő hétfő délben Nóra és Kinga tűkön ülve várták Klárát. Szombat reggel járt Hosszúmezőiéknél családlátogatáson, és nem véletlenül választotta azt [… Tovább]
Bármilyen furcsán hangozzék is, a mi emberi világunk valójá
Össze-vissza csatangolták már a várost, lassan kifogytak az úti célokból, igaz ezt önmaguknak sem vallották volna be. Persze, a hét ágra sütő nap sugarai alatt nincs az a Körös-part, vagy strand, ahol ne lehetne állandó vendég két tizenéves, de [… Tovább]
Republic <p style="text-alig
Sáros hóbuckát őriz az állomáson egy pad,rozsdás kerete nyög az ismeretlen ülepektől,a szürke téli ég lassan támlájára tapad,szakadt, ott felejtett esernyő az oldalának dől. Harag emészti, az éjjel meghasadt fa lelke,mesét lopott a kék szemű öreg kabátja alól,zúgó mozdony hangját utánozza [… Tovább]
M. Laurens EGY ÁRNYÉK TÁNCOL… Egy árnyék táncol a falamon. Fény szülte, testetlen nőalak; kopott lelkem szüleménye Ő, akár e málladozó falak. Penészlő tégláimon lejti csalóka reménytáncát a fény. Vajon miért épp nekem táncol? Mondd hát; [… Tovább]
/Bíbor Kata: ”Szemaforok és váltók” c. verse után/ A szemekbe zárt hallgatások leírhatatlant is elmondanak: lélekcsendnyi villámcsapások ‘s nem kötetben zizegő oldalak, nem a betűkbe halt sorok, – melyek sínként vezetik utad – mert a szívben egy más vonat [… Tovább]
Azt kérded, mi vagyok? Minden és semmi… Az vagyok nap mint nap, mi szeretnék lenni. Ha kell, hát tagadom tegnapom s a mámat… Ha szeretnéd elhozom fényed a világnak. Persze, hogy nem teszem, de hiszed, ha mondom, s nem [… Tovább]
Erőt gyűjtök,hogy megigézzelek.Azt hiszem, néhacsak a védtelen képzeletjáték-szülötte vagy. Hívlak! Ne tagadd magad!Ne rejtőzz előlema csillagos nyárba,ne rejtőzz fűbeés fába és röppenőmadárba,kaszapengéses alkonyi homályba,aratóénekbe,sirató imába,ne rejtőzz előlemkék szirmú virágba! Ne tagadd magad! Kevés a fény,hogy képet fessenaz elárvult képzelet,kevés a [… Tovább]
Szétfoszló időnk ma szélcsendbe elkereng. Szempillák mögött más Égkő, más fény dereng. Könnykútba szállott a táltos naplemente, Hisz Éjünk a Holdat – sírig elszerette… Lavinát rejt a szó és botlott megcsúszást – Holt kézből kiékelt, halódó búcsúzást. S mint örök, [… Tovább]
Csak én várok, az igahúzó barom, vérvirágok nyílnak körbe a havon. A dögkút telve, mészárszéknél ültél, ránk nehezült a megsüketült tél. Combomba égtek mind az ostornyomok,előttem halók lázárlelke zokog.Miféle törvény és mikor ítélt el?Öledbe rogyok fáradt, gyenge térddel. Karodon fénylő [… Tovább]
12. Margitot szorítani kezdte az idő. Az elméleti vizsgán átjutott, de hátra volt a gyakorlati. Jánossal számtalan alkalommal gyakorolt a tanpályán. Már nem ment neki a bójáknak, még a hátrafelé beállás két másik kocsi közé is elég jól [… Tovább]
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy plüssbaba. Elég kopott kis játékbaba volt, lány, kék gyapjúból. Egyszerűen összetákolt kis teste kétórás munka volt, egy szolgálóleányé, akit Irénnek hívtak. Mintha csak saját magát formázta volna meg Irén: rövidke vastag [… Tovább]
Történt egyszer, hogy egy fiatalembernek, akinek négy gyermeke volt, meghalt az édesapja… Ő és családja az állam által folyósított segélyből és családi pótlékból élt, szűkösen, de tisztességesen. Kevéske jövedelmükből, ami nekik is alig volt elegendő, még abból [… Tovább]
Elbitangolt,így hozta a sors. Megállt a föld,éj borult rám.Világgá menta kis bozontos-hasonszőrű-kölyök kutyám,mint én valahaegy kis örömérttavaszt-várógyötrő vágyban. Letéptea szerelem örvétmagáról,s csak ment, mentösztöne utána kis hálátlan.Meg se ugatott. Magambanmár nem is fájt,szinte boldog voltam,hogy itt [… Tovább]
Ébredés télen Koosán Ildikó Rideg nappalt költöget a hajnalÁtbillentve új dimenzióba;Téli kertek süppednek a hóba,Szűz vetések birkóznak a faggyal; Vajákos szél kóborol napestig,Kiágbogozni kedvenc bokrait,Figyelni titkon rügyek százaitMelyik lesz, ki elsőnek kifeslik Zöld bársonyát közszemlére rakvaVálaszul a márciusi napra,Bárha most még téli álmot [… Tovább]
Neked álmokból szövök… Neked álmokból szövök hófehér posztót,és hulló csillagok fényével szegemkedvesem. Neked lopok hűs hajnalt perzselő nyárban,otthont építek a halott barátságbanszerelmesen. Vérvörös rózsa fut a kőfalon,két kézzel tépem tövise fáj nagyonszívemen. Taposom szirmait mögöttem száz halál,előttem [… Tovább]
Megettem én rég a kenyerem javát,kancsómban a bor érett, dús nedű,tenyérvonalamban vésett, rút betűfájást fog, míg lelkem emberbarát. Robog velem a lét-idő szekere,ám templomomban őrzöm a szépet,ismert vágyakat és a csillagképed,mely bennem ragyog téged szeretve. Tipeg-topog mellettem a magány,napok rágta [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!