Vers

Pad

Sáros hóbuckát őriz az állomáson egy pad,rozsdás kerete nyög az ismeretlen ülepektől,a szürke téli ég lassan támlájára tapad,szakadt, ott felejtett esernyő az oldalának dől. Harag emészti, az éjjel meghasadt fa lelke,mesét lopott a kék szemű öreg kabátja alól,zúgó mozdony hangját utánozza [… Tovább]

Vers

EGY ÁRNYÉK TÁNCOL…

M. Laurens     EGY ÁRNYÉK TÁNCOL…    Egy árnyék táncol a falamon. Fény szülte, testetlen nőalak; kopott lelkem szüleménye Ő, akár e málladozó falak.   Penészlő tégláimon lejti csalóka reménytáncát a fény. Vajon miért épp nekem táncol? Mondd hát; [… Tovább]

Vers

Menetrenden kívül

/Bíbor Kata: ”Szemaforok és váltók” c. verse után/   A  szemekbe  zárt  hallgatások  leírhatatlant  is  elmondanak:  lélekcsendnyi  villámcsapások  ‘s  nem  kötetben  zizegő  oldalak,  nem  a  betűkbe  halt  sorok,  –  melyek  sínként  vezetik  utad  –  mert  a  szívben   egy  más  vonat  [… Tovább]

Vers

Somnífero

  Azt kérded, mi vagyok? Minden és semmi… Az vagyok nap mint nap, mi szeretnék lenni. Ha kell, hát tagadom tegnapom s a mámat… Ha szeretnéd elhozom fényed a világnak. Persze, hogy nem teszem, de hiszed, ha mondom, s nem [… Tovább]

Vers

IGÉZŐ

Erőt gyűjtök,hogy megigézzelek.Azt hiszem, néhacsak a védtelen képzeletjáték-szülötte vagy. Hívlak! Ne tagadd magad!Ne rejtőzz előlema csillagos nyárba,ne rejtőzz fűbeés fába és röppenőmadárba,kaszapengéses alkonyi homályba,aratóénekbe,sirató imába,ne rejtőzz előlemkék szirmú virágba! Ne tagadd magad! Kevés a fény,hogy képet fessenaz elárvult képzelet,kevés a [… Tovább]

Vers

Pantheon helyett

Szétfoszló időnk ma szélcsendbe elkereng. Szempillák mögött más Égkő, más fény dereng. Könnykútba szállott a táltos naplemente, Hisz Éjünk a Holdat – sírig elszerette… Lavinát rejt a szó és botlott megcsúszást – Holt kézből kiékelt, halódó búcsúzást. S mint örök, [… Tovább]

Vers

Privilégium

Csak én várok, az igahúzó barom, vérvirágok nyílnak körbe a havon. A dögkút telve, mészárszéknél ültél, ránk nehezült a megsüketült tél. Combomba égtek mind az ostornyomok,előttem halók lázárlelke zokog.Miféle törvény és mikor ítélt el?Öledbe rogyok fáradt, gyenge térddel. Karodon fénylő [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 12

  12.   Margitot szorítani kezdte az idő. Az elméleti vizsgán átjutott, de hátra volt a gyakorlati. Jánossal számtalan alkalommal gyakorolt a tanpályán. Már nem ment neki a bójáknak, még a hátrafelé beállás két másik kocsi közé is elég jól [… Tovább]

vegyes

Porban

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy plüssbaba. Elég kopott kis játékbaba volt, lány, kék gyapjúból. Egyszerűen összetákolt kis teste kétórás munka volt, egy szolgálóleányé, akit Irénnek hívtak. Mintha csak saját magát formázta volna meg Irén: rövidke vastag [… Tovább]

Novella

Az örökség

      Történt egyszer, hogy egy fiatalembernek, akinek négy gyermeke volt, meghalt az édesapja… Ő és családja az állam által folyósított segélyből és családi pótlékból élt, szűkösen, de tisztességesen. Kevéske jövedelmükből, ami nekik is alig volt elegendő, még abból [… Tovább]

Vers

Hasonszőrű

    Elbitangolt,így hozta a sors. Megállt a föld,éj borult rám.Világgá menta kis bozontos-hasonszőrű-kölyök kutyám,mint én valahaegy kis örömérttavaszt-várógyötrő vágyban.   Letéptea szerelem örvétmagáról,s csak ment, mentösztöne utána kis hálátlan.Meg se ugatott.   Magambanmár nem is fájt,szinte boldog voltam,hogy itt [… Tovább]

Vers

Ébredés télen

Ébredés télen           Koosán Ildikó  Rideg nappalt költöget a hajnalÁtbillentve új dimenzióba;Téli kertek süppednek a hóba,Szűz vetések birkóznak a faggyal; Vajákos szél kóborol napestig,Kiágbogozni kedvenc bokrait,Figyelni titkon rügyek százaitMelyik lesz, ki elsőnek kifeslik Zöld bársonyát közszemlére rakvaVálaszul a márciusi napra,Bárha most még téli álmot [… Tovább]

Vers

Idebenn

Neked álmokból szövök… Neked álmokból szövök hófehér posztót,és hulló csillagok fényével szegemkedvesem.   Neked lopok hűs hajnalt perzselő nyárban,otthont építek a halott barátságbanszerelmesen.   Vérvörös rózsa fut a kőfalon,két kézzel tépem tövise fáj nagyonszívemen.   Taposom szirmait mögöttem száz halál,előttem [… Tovább]

Vers

Kenyerem java

Megettem én rég a kenyerem javát,kancsómban a bor érett, dús nedű,tenyérvonalamban vésett, rút betűfájást fog, míg lelkem emberbarát. Robog velem a lét-idő szekere,ám templomomban őrzöm a szépet,ismert vágyakat és a csillagképed,mely bennem ragyog téged szeretve. Tipeg-topog mellettem a magány,napok rágta [… Tovább]