Nap: 2014.01.30.

Sáros hóbuckát őriz az állomáson egy pad,rozsdás kerete nyög az ismeretlen ülepektől,a szürke téli ég lassan támlájára tapad,szakadt, ott felejtett esernyő az oldalának dől. Harag emészti, az éjjel meghasadt fa lelke,mesét lopott a kék szemű öreg kabátja alól,zúgó mozdony hangját utánozza [… Tovább]

M. Laurens     EGY ÁRNYÉK TÁNCOL…    Egy árnyék táncol a falamon. Fény szülte, testetlen nőalak; kopott lelkem szüleménye Ő, akár e málladozó falak.   Penészlő tégláimon lejti csalóka reménytáncát a fény. Vajon miért épp nekem táncol? Mondd hát; [… Tovább]

/Bíbor Kata: ”Szemaforok és váltók” c. verse után/   A  szemekbe  zárt  hallgatások  leírhatatlant  is  elmondanak:  lélekcsendnyi  villámcsapások  ‘s  nem  kötetben  zizegő  oldalak,  nem  a  betűkbe  halt  sorok,  –  melyek  sínként  vezetik  utad  –  mert  a  szívben   egy  más  vonat  [… Tovább]

  Azt kérded, mi vagyok? Minden és semmi… Az vagyok nap mint nap, mi szeretnék lenni. Ha kell, hát tagadom tegnapom s a mámat… Ha szeretnéd elhozom fényed a világnak. Persze, hogy nem teszem, de hiszed, ha mondom, s nem [… Tovább]

Erőt gyűjtök,hogy megigézzelek.Azt hiszem, néhacsak a védtelen képzeletjáték-szülötte vagy. Hívlak! Ne tagadd magad!Ne rejtőzz előlema csillagos nyárba,ne rejtőzz fűbeés fába és röppenőmadárba,kaszapengéses alkonyi homályba,aratóénekbe,sirató imába,ne rejtőzz előlemkék szirmú virágba! Ne tagadd magad! Kevés a fény,hogy képet fessenaz elárvult képzelet,kevés a [… Tovább]

Szétfoszló időnk ma szélcsendbe elkereng. Szempillák mögött más Égkő, más fény dereng. Könnykútba szállott a táltos naplemente, Hisz Éjünk a Holdat – sírig elszerette… Lavinát rejt a szó és botlott megcsúszást – Holt kézből kiékelt, halódó búcsúzást. S mint örök, [… Tovább]

Csak én várok, az igahúzó barom, vérvirágok nyílnak körbe a havon. A dögkút telve, mészárszéknél ültél, ránk nehezült a megsüketült tél. Combomba égtek mind az ostornyomok,előttem halók lázárlelke zokog.Miféle törvény és mikor ítélt el?Öledbe rogyok fáradt, gyenge térddel. Karodon fénylő [… Tovább]

Ébredés télen           Koosán Ildikó  Rideg nappalt költöget a hajnalÁtbillentve új dimenzióba;Téli kertek süppednek a hóba,Szűz vetések birkóznak a faggyal; Vajákos szél kóborol napestig,Kiágbogozni kedvenc bokrait,Figyelni titkon rügyek százaitMelyik lesz, ki elsőnek kifeslik Zöld bársonyát közszemlére rakvaVálaszul a márciusi napra,Bárha most még téli álmot [… Tovább]

Megettem én rég a kenyerem javát,kancsómban a bor érett, dús nedű,tenyérvonalamban vésett, rút betűfájást fog, míg lelkem emberbarát. Robog velem a lét-idő szekere,ám templomomban őrzöm a szépet,ismert vágyakat és a csillagképed,mely bennem ragyog téged szeretve. Tipeg-topog mellettem a magány,napok rágta [… Tovább]