Seres László : Hasonszőrű

 

 

Elbitangolt,
így hozta a sors.

Megállt a föld,
éj borult rám.
Világgá ment
a kis bozontos
-hasonszőrű-
kölyök kutyám,
mint én valaha
egy kis örömért
tavaszt-váró
gyötrő vágyban.

 

Letépte
a szerelem örvét
magáról,
s csak ment, ment
ösztöne után
a kis hálátlan.
Meg se ugatott.

 

Magamban
már nem is fájt,
szinte boldog voltam,
hogy itt hagyott.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.