Vers

Még mindig…

    Még mindigvágyokmegállíthatatlanszívednekkitárt ablakánfüggöny lenni,selymemmel szélbe kapaszkodva, lebbenve simogatnikitárulkozóvilágod,de most azeléd sodródógyengéd csillagokkalnemversenyezhetek…hisz félrehúznál, hogy lásd őket,s a szobád emlékek szőttepókhálói között,csak összegyűrvereszketnékegymagam.

Vers

KAVICSNAK LENNI

M. Laurens KAVICSNAK LENNI   Fájdalmas dolog apró kavicsnak lenni,Megtiporva, hasztalan a porba veszni.Mert mindenki látatlanul tapos rajta,Mulandó léte, homokká váló hajsza. Ám ki hasztalan kaviccsá vált csak mára,Büszke szikla, hegyorom volt hajdanában.Föld katlanából szakadt ki kemény teste,S lávája fényétől [… Tovább]

Vers

Carpe Deum

    Minden  egyes  félbehagyott  vers  csak  olyan,  mint poharad  legalján  az  utolsó  ujjnyi  bor: ahogy  méregeted  ( talán szemre  sincs  fél  pint ) példabeszéd  nélkül  is  rájössz,  mint  annyiszor,   a  maradék  szokásosan  az  Ördög  vámja, s  fizetned  kell, [… Tovább]

Vers

Vágyakozás

  Úgy kellene valami szív bánatát oldó szó. Anyám, fáj a fejem, hol a kezed, a simogató? Elporladt rég, fájó emlék…   Futok az úton eléd, apám, mondd, merre az a feléd? Üres a szó, a nemlét.   Mint víz [… Tovább]

Karcolat

AZ ELŐEVŐ

  Nem lehetett tudni, mikor szegődött mellém. Amikor az első békát elhalászta az orrom elől, és jóízűen elmajszolta helyettem, nem hittem, hogy ilyesmi egyáltalán létezhet. Ki hinné? Én sem hiszem teljesen a mai napig sem. — Persze, már megint kitaláltál [… Tovább]

Élménybeszámoló

Olaszország és én 5. rész

 2005. február, Molveno   Az egyik helyi utazási iroda kirakatában láttam meg a hirdetést. Békéscsabáról induló síutat ajánlottak Molvenoba. Ez a gyönyörű hely az általunk már megszeretett Dolomitokban, Trentino tartományban fekszik. Fontolóra vettük a dolgot, hiszen mi egyáltalán nem tudunk [… Tovább]

Vers

Mosolygó májusok

    Tavasz kelt, s még felrémlettek bennemBodzaillatú, régi májusok,Szirmokat hullattak az eperfák,És söpörtek a virágárusok. A korzón most is port kavar a szél,A szökőkútnál én, te, mi és ők,Mosolyra húzódik a szám, ahogyVisszaintegetnek letűnt idők. Szánk bizony csak vékony [… Tovább]