Élménybeszámoló

Olaszország és én 2. rész

Trentino, 2001. március   A Taljánok Csizmaországban c. kvízjátékon szerzett nyeremény két személyre szólt, szállodai elhelyezéssel és félpanziós ellátással. Trentino tartomány ajánlotta fel. A régió által megnevezett háromcsillagos szállodák közül választhattunk. Mi a márciusi időszakot jelöltük meg, egyrészt mert márciusban [… Tovább]

Vers

Csalódás

Amit a szél hoz,és ledob elém…   Amit a szél hoz,és ledob elém,elhervadt érzés,elereszteném.   Színe megfakult,most kicsit szürke,hisz a szél dobta,a porba gyűrte.   Hajolok hozzá,seperném a port,de rá kell jönnöm,már rég koszos volt.   Mondom a szélnek,vigye el [… Tovább]

Vers

Vörös uszony (2007-2014)

  mielőtt a hold kráterarcát végképp elrejtené visszanéz hamvadó udvarába felhő-paraván mögött sellőlány simogatja apró melleit szilikonról álmodik vörös uszonya árván lebeg a naptükör előtt   alszol még ujjaim hátadon vándorolnak időnként felizzanak az első napsugárban de hideg bőrödön tétovázva [… Tovább]

Vers

Ámbár, mit tudom én (- írta Ottlik Géza)

Olvasónapló – Ottlik Géza Iskolahatáron és Buda című regényének szövegrészleteiből /Illusztráció: Szász Sándor Mocsár című festménye/     Rosszul fogom elmondani az egészet. Nehéz megmagyarázni a dolgok fontosságát,s egyben a fontosság lényegtelenségét.A világ hülye valószínűtlenségét.A világ, a tér, az idő, az [… Tovább]

Humoreszk

Visszaszámlált oldalak

Félénk Mária történetének folytatása.     Szóval, amíg az író a következő regényén morfondírozott, a mi öntörvényű Máriánk békésen caplatott tovább egy másik könyv lapjai felé — mindig a nők találják meg hamarabb a jó megoldást —, és éppen egy [… Tovább]

Karcolat

Két füllel a talajon

  Tapsika éppen olyan volt, mint a többi látszólag gondtalan nyuszi. Egy nagy nyílt, füves tisztáson majszolta a finom-finom füvet. Néha rettentő komolyan felcsapta füleit, kétfelől elhelyezkedő szemeivel igyekezett a látómezőből minél többet áttekinteni, majd összegömbölyödött, mint egy pici labda, [… Tovább]

Vers

Teremtő

    Nem tudhatom felhő- jászol alatt van-e keze, vagy jácint bimbókat kényeztet? Vagy sejtjeinkben burjánzik és lábfejtől köldökig, mellektől szemekig,  hajszállakig ér.  Lélegzik, nő, ered…   Van és ismered! Ha megtagadod, tévedsz! Hová rejtetted? Nincs akkora lyuk zsebeden, hogy [… Tovább]

Vers

A kisebbik szégyennel

Régvolt háborús idők kísértetei járnak   Hogy juttathattak el a vasárnap déli gyöngyöző levestől, az anyák tésztás körmű kezeitől, a miértünk szolgáló szeretet kondérjainál korgó gyomrú ácsorgásokig? Ki fojtja el a földre ejtett tekintetekben burjánzó szégyent, a gerinctörések szisszenéseit? A [… Tovább]

Vers

Merengő

Kibomlott rózsaszirmú délutánom szemembe vakítja sajgó fájdalmaim hegeit. Tűzzománcosodott mélabús-komorságom hűen tátongja a hiányok felszakadt rianásait. Körbekémlelésem nem permetez enyhet, emberi szó hatalmat veszít, …a versről innen lehetne beszélni, Abigél.. Sikít homlokomon a mélység, gödreimben messzire kerül a derengő felengedés.  [… Tovább]

Vers

Váltó

Jer tudatosság, most szükségem lenne apró segítségedre. Felülről ahogy egy szárnyas legyecske bozótba ül, és orrát többször is fintorogva dörzsöli a girbegurba szálhoz, aligha dörömböl, csak pihepuhán, zsibbadt nyugodtságban. Úgy próbálkozik mint a gyermek, tolatva feljlődik, szájon át megízleli, ahogyan szilárdtól puháig [… Tovább]

Aforizma

– lélekmenü –

Fotó: www.avidekiotthon.hu     Gondold csak át, mit érzel, mit gondolsz s hogyan vészelsz át egy-egy rázósabb napot! Ha holnaptól a saját gondolataidtól roskadna asztalod; vajon felfordulna-e gyomrod a romlott ételektől vagy inkább gazdagon válogathatnál mézek közül, kenyérből, gyümölcseidből? Vigyázz, [… Tovább]

Nincs kép
vegyes

A mező hercegnője

 Réti pipacs, hajladozó, szél játékában táncoló, lepke módra repdeső, sötétszemű tündöklő.   Legkedvesebb virágom vagy, vetélytársa a rózsának, napsütésben szikrázó, bíborszínű pillangó.   Négy szirmod a zúgó szélben, szirompár egymás ölében, belül csábos foltjaid, kívül ágas levelid.   Önmagában női [… Tovább]

Vers

Zsákmányo(ló)k

        Hát,  lásd;  elkomorult  az  égbolt  is  felettünk ( most  velem  jössz,  most  elrabollak ) együtt  kell  arassunk  –  egymásnak  vetettünk  csillagszemeket,  mint  a  Tejutat  a  Holdnak, kik  minden  Napot  és  felhőt  feledtünk  – nem  törődve  azzal,  [… Tovább]

Vers

Gyöngymazsola

  Tenyered gödrébe vágyom, mélyére kucorodnék. Nem zavarnálak nagyon, lepedődre gurulnék, ha szomjazom, és te is látni óhajtanád pőre,   telt húsom. Éppen csak magamra húznám a vászonráncot, – ne keress sokáig – engem láthatsz újra, fejtől-bokáig. Becézget a kezed, [… Tovább]