Vers

Kalácsmorzsák

      Volt  pár  jó  évem,  ( persze,  semmire  sem  elég )  és  szégyen,  nem  szégyen;  éltem,  sírtam,  örültem  –  volt  bennem  büszkeség  –  és  szerettem  őrülten,  meg  buta  verseket  is  írtam  ’s  talán  mindezt  nem  úgy,  hogy  ne  [… Tovább]

Vers

Lennék

  Lennék réten üres csigaház, azt várva, hogy egyszer sétádon majd észreveszel, s inged zsebe szállást nyújt nekem. Így érnénk fel a hegyre mi ketten, ahol sok percet töltöttél már nélkülem, álmaid útján, csendesen. Én azt kívánnám: tenyeredbe tegyél és [… Tovább]

Vers

Szeplők

  Érintésedvillámok táncát járjabőröm csendes parazsánott, hol elfelejtettmesszeségek dalolnak,s az ég felé röppenő vonalak menténújra láng lobban;tüzében lehullik az időgöndör hulláma,tengert rajzol az éjres csillagokat.Nézd a vállam!Engedem.

Élménybeszámoló

Olaszország és én 3.rész

 Szicília, 2002. szeptember   Amikor megláttuk az általunk eddig még ismeretlen pesti utazási iroda ajánlatát, nem hittünk a szemünknek. Igaz, hogy autóbuszos út, igaz, hogy vége a főszezonnak, de mégiscsak Szicília! Lesz, ami lesz, befizetünk az útra!  Így is történt. [… Tovább]

Vers

Kegyetlen ősz

Őszbe simulnak a meleg nyári esték, s a színek lassan barnává mosódnak, magányos ágak ég felé merednek, mint megtört emberek, kiket eltiportak.   Megtűrt barátként még könnyet ejt a tegnap, feszülő légbe tart meggyötört keze, a hitről ők már tovább [… Tovább]

Vers

Világítótorony

    Beroskadt az est. Tétován pislákol a vizek pereme,  árnyak mögött szűrt fény lapul, bámul az ”egyedül” föntről-lefele. *  A nyomorult habok   egymás ölébe gurulnak, köd kóborol a tájon…(!)      

Vers

Lüktetés

    Talán a hangod. Talán a lélegzet nélküli fájdalom, örvénylő érzelem, egyszerű tiszta hang, végtelen utak…   Semmi a látszat – káprázat játszhat velem. Nem elég érzés, se hit, se remény.   Talán égbekiáltó szavad mely mindent hallat, vallató [… Tovább]

Vers

Szeles

  A langy levegő balkezes csapást mér, erőtlen fény a bozótos csálén álló ágára vetül,  üde gyermekkacajból dalt sodor a derű, s anyáskodik keblén, angyaldeden.   Ember és ember ugyanarra a megbánásra tér, mint a dermedt szobor; rideg, kemény önfejű [… Tovább]

Vers

Gallérod alá…

Felhajtott gallérod alá simítomhajad őszbe múló feketeségét,ahogy hűvös ujjaimmal csitítombenned a tüzet, a vágy létezését;átöleled boszorkányos testemet.Látod csak a miénk a rekkenő éj,hol már előre érzem a vesztemet,újra és újra átjár e pezsgő kéj.Felemelő, ha este velem fekszel,eltitkolt jövőnk feledésbe [… Tovább]