Zajácz Edina : Lennék

 

Lennék réten üres csigaház, azt várva, hogy egyszer
sétádon majd észreveszel, s inged zsebe szállást
nyújt nekem. Így érnénk fel a hegyre mi ketten, ahol sok
percet töltöttél már nélkülem, álmaid útján,
csendesen. Én azt kívánnám: tenyeredbe tegyél és
fénytelen, árnyas házamat úgy simogasd, ahogy arcod
fújja az alkonyi szellő. Pirkadatig figyeled lágy
ívem, s reggel olyan szépnek látsz, mint amilyen szép
most a felettünk felragyogó nap. Szíved örökké
engem akar maga mellé társul. Nem születik szó
benned a vágyra, amellyel kívánod, hogy a csontom
hajlékod legyen. Akkor megtöltöd meszes, árvult
testemet egy soha nem múló szerelemmel, a fákat
nézed, s érzed, meghallgatta imáidat Isten…

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 197 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.