Schifter Attila : Kalácsmorzsák

 

 

 

Volt  pár    évem, 

( persze,  semmire  sem  elég ) 

és  szégyen,  nem  szégyen; 

éltem,  sírtam,  örültem 

  volt  bennem  büszkeség   

és  szerettem  őrülten, 

meg  buta  verseket  is  írtam 

’s  talán  mindezt  nem  úgy, 

hogy  ne  legyen  nyugtom  a  sírban. 

 

Néha  még  szemembe  hazudik  az  érzés, 

hogy  újra,  újraélek 

( mint  egy  gladiátorképzés; 

a  tompa  fafegyvereken  nincsenek  élek ) 

’s  már  nem  kell  aludni  sokat, 

mire  az  új  nap  felkel

és   tündérország  meglátogat

( átsminkelt  ígéretekkel )

aztán,  orvul  a  szívbe  lopja  magát 

’s  elolvadni  látszik  minden  baj, 

akár  tenyérmelegtől  a  pehelynyi  hó… 

 

Reggelire  majd  megint  kalács 

lesz,  kiskocka  teavaj 

és  szilvadzsem.  És  kakaó. 

 

 

( 2013.  május  10. ) 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.12. @ 22:08 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.