Volt pár jó évem,
( persze, semmire sem elég )
és szégyen, nem szégyen;
éltem, sírtam, örültem
– volt bennem büszkeség –
és szerettem őrülten,
meg buta verseket is írtam
’s talán mindezt nem úgy,
hogy ne legyen nyugtom a sírban.
Néha még szemembe hazudik az érzés,
hogy újra, újraélek
( mint egy gladiátorképzés;
a tompa fafegyvereken nincsenek élek )
’s már nem kell aludni sokat,
mire az új nap felkel
és tündérország meglátogat
( átsminkelt ígéretekkel )
aztán, orvul a szívbe lopja magát
’s elolvadni látszik minden baj,
akár tenyérmelegtől a pehelynyi hó…
Reggelire majd megint kalács
lesz, kiskocka teavaj
és szilvadzsem. És kakaó.
( 2013. május 10. )
Legutóbbi módosítás: 2014.01.12. @ 22:08 :: Schifter Attila