Vers

P. s.

Elnémult  nap, félrevonultan hagytam, hogy bőröm érintésed visszajátssza. Csillagok mögött világra jött messzi rejtek, ki ha felfedi előttem olykor magát,nem csak lélegezni, létezni is elfelejtek.Nyugodt voltam, rajtam a rutinostolvajok önfegyelme, nem is gondoltam, hogy ottérsz majd tetten, magabiztosságomkomfortos fészkén, mikor [… Tovább]

Vers

N

Olyan, mintha valami fordított, túlnagyított tükrön keresztül látnám dobogni a szívem az agyam helyén.   De vajon minden gondolatom az enyém, amik akkor keletkeznek, ha más szemébe nézek?   És vajon majd mindig elítéllek, kedvetlen, múltbéli kudarckép, ha épp rossz [… Tovább]

Vers

Hajléktalan hajnal

  Utcai lámpa fürdeti vérszínű fénybe fúló, magányba fagyott szívét, nem érti az egyre múló, élni-muszáj életet. Poharának peremén bűntudat kucorog, éjszakának lecsorgó maradványa. Negédes hazugságok kaparnak torkot s néma, fásult, édes cseppek csurrannak szájszéléről keserű mosolyára. Maradék idejét szótlanul [… Tovább]

Novella

A kérdezőbiztos

… az éghez közel, mégis a földön…   A legfelső emeleten lakom, úgy is mondhatnám, az éghez közel, mégis a földön járok. Ide ritkán téved be a hittérítő vagy a kérdezőbiztos. Egyik szombat este mégis csengettek. Az ajtóban egy idős, [… Tovább]

Vers

Ipszilon bemetszés

  Itt vagyok és nem fordulok egyszer sem meg az úton, mindegy, mit mond rólam az oldalról figyelő én,  folytatom így járásom, lágy ruha selyme borul rám, szűken, gyászosan, éppen, mint esztendei múltnak. Ösvényem visz előre, megyek, míg látom a [… Tovább]

Vers

Papírhajók

ahogy felsír a csend, mikor a szemérmetlen éj levetkőzik bennünk.   Szívem lüktető sziget. Ázott fények hintáznak felettünk. Még nem múlhatsz, még hallak a hullámcsendek mögött, még nincs kész a rajz, még nem írtalak meg, még nem nőttem fel szívedig, [… Tovább]

Vers

Kárhozat

        Belém  esett  az  elmúlás  céda  magva  ( csendesen,  vajpuha  csókjával  érkezett )  nem  törődve  az  Igével;  a  számon  tartva  befelé,  lélekpoklossá  fertezett.  Szellőtiszta  reményemben  megkapaszkodott,  és  most  nedveim  oxigénjén  hízik,  hiába  szomjazom  ( bár,  saját  partomon [… Tovább]

Karcolat

Emlékek, mozi

  „Hallod-e Rozika te, gyerünk a moziba be, Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda…” Ha jól emlékszem, valahogy így szólt a nóta, és gyermekkoromban ez a csudamozi ott volt Erzsébetvárosban, hivatalosan úgy hívták, Atlantic, de minden valamirevaló erzsébetvárosi csak [… Tovább]

Vers

Kis karácsony

    Évtizedek mélyéről bújt emléks egy réges-régi decemberi esteköszönt felém: most kisfiú lennék,ki gyerekként a karácsonyt kereste. A kamrában egy nagy-nagy kosár mélyénbotlott ujjam zizegős papírba,olvasni már hamar megtanultam,mégse hittem: enyém, pedig rá volt írva. Jó volna még olyan [… Tovább]

Vers

Gyermek

Anyám a Föld,apám a Nap…     Anyám a Föld,apám a Nap.Fehér virágok borítanak.Rám száll a köd,terít a harmat,gyökeret ver a pillanat.Testem fatörzs,magasra tör,ágai anyámra hajlanak.Könnyem, ha hullszél fúj vadul,melenget még apám, a Nap.

Karcolat

A biciklikormány

…egy KÉPZELETBELI, JÓL MŰKÖDŐ, ELEGÁNSAN CSILLOGÓ-VILLOGÓ biciklikormány…       Egy derűs, meglehetősen dolgos őszi hétköznap délután dolgozatfüzetekkel gazdagon megpakolva, de békésen tartottam hazafelé a melengető szeptemberi napfényben — egyszóval tempósan kaptattam a göröngyös-rögös utcaköveken —, s miközben lassan átmeneteltem [… Tovább]

Vers

Minden ágán

J.A. után szabadon     Valóság vagy illúzióktól terhes időm várfalán. Hányszor nyert nálam bebocsátást a talány, vajon bennem létezel, vagy platóni logika szerint, nem lehet árva az, ki csillagot farag éjszakákon át, és égboltra tűzi egyenként álmaink gyolcs zászlaját. [… Tovább]

Vers

álmaimba vissza-vissza tér

    amikor lelkemre telepszik a bánat képlékeny leple gondolataim mint ereszkedő pára lassan szétterülnek az esti félhomályba vacogó fogaim közt megreked az imám szemem megtört fényén könnycsepp ragyog át remegő kezemben rózsafüzér simul az éj nyoszolyáján az álom reám [… Tovább]