Marthi Anna : Minden ágán

J.A. után szabadon

 

 

Valóság vagy illúzióktól terhes időm várfalán.

Hányszor nyert nálam bebocsátást a talány,

vajon bennem létezel, vagy platóni logika szerint,

nem lehet árva az, ki csillagot farag éjszakákon át,

és égboltra tűzi egyenként álmaink gyolcs zászlaját.

Nevet kapott minden csillag ott, hol múzsaszívtől

dobog a papír, és belopózhat a kín, mint fekete paca,

de elbánsz vele, amint betűid bugyra hajnalra kihasad.

És ülsz a végtelenek hegycsúcsain, hófödte elmédet

hűti kedved, és kávét kortyolsz a Tejútnak gondjain.

Mert hiába ima és igyekezet, a vágytól vemhes tereknek

apró sarkait, összefogni csak annak lehet, ki szerény, ha

jön a tömeg, a valósággá nemesült őrület, és illúzió-közön,

egy mellékágon sem fér el semmilyen közöny, mert éberen

szemléled, hogyan lesz a napi áldozat, rést ütő csillag 

a Kozmosz főterén, szekerek gördülnek szupernovák tűzén,

megmarad itt a gondolat, és apró szerszámmal vés tudatot

gombostű fejekbe, ezeregy csillag gyúlna ki, csak éledne

mind, feltétel nélkül beragyogva Jelent az idő kátyúin.  

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak