Nap: 2014.01.26.

    Csendben dalolni készülnek bennem az ősszel elszürkült barna hangok. Még ép elmémbe fényesednek a szép, narancsos sárga színek.   Hiába halovány ez a tél, akkor is elő-elő bukik a sejtelmes remény, kis kíváncsi rügyként egy fa tetején.   [… Tovább]

A vers megfogan, mint az élet…))) Egy-egy betű elejtve,jel, hogy élek.Búvó mag szerelmekell a föld ölének,akkor is ha ma mégéhe-szomjavan csakami hajtjaegy újélethez,s torzó,sánta,kancsal. Holnapravers lesz.  ————————— Mert egyszerű, nem baj. Mert rövidke, nem baj. De nem igazán lett belőle [… Tovább]

  Annyiszor elfelejtettelek már, mégis mindig eszembe jutsz, ahogy ősz után jön a tél, úgy fagy meg bennem újra a tesemmitsem tudsz rólam, vagy szeretni. És hülyeség letűnt csodákban elmúlt szerelmet keresni, ahogy a hó is elolvad, úgy halt el [… Tovább]

Illatodba von a vándorútra kelt idő, tarka révület csitít, hogy halljalak,ha szökni ösztökél a ráció, tudjam, kiordítva, elsuttogva, titkon is te vagy minden megindult gondolat végén, s ha odáig elmerészkedek, fordulok, mint buzgó keresztyén ajkán fennakadt ima, kezdelek az ámentől [… Tovább]

Halkan szól a tó…     Halkan szól a tó, hamvas, szűz magány, hűs pírt ringatón törtfény nádasán.   Egy ott felejtett csónak félig vízben áll, szerelme a tónak új hullámokra vár.   A néma tájba fájón hasít az őszi [… Tovább]

Ásít a holdfény, csillagok mosolyognak, későn kel a nap.

Viking dal edzi éjjel torkomat,És Koppenhága langy esőre kél,Északra húz egy kósza gyorsvonat,A város mára jobb időt remél.Komótos arccal néz magányosanA rozsdamarta óriáskerék,Tuborgtól kábán, részeg-álmosan,Tivoli-kertben sárga berkenyék.Járdára lépve ugrok el, dühös,Csilingel ötszáz büszke kerékpár,Helsingőr pedig nem is oly büdös,Csak ha [… Tovább]

József előtt hatosfogat, Mária meg tolja, abroncsozni mellkasomat érkezik a horda. Karikáznak körbe-körbe,béget mind a bárány,vinne engem a gyönyörbecsorgó nyálú ártány. Jön a Fiú talpig rézben,felébredt a jajra,földre köpött, s szólt ekképpen: “Szorítsatok rajta!” Két pár sarut vígan elnyűa kujtorgó [… Tovább]

    Vajon ki ül a dombok felett, lassú pipafüstből fúj felleget.   Begyújtott a tél, ablakokban parazsa, vagy csak az izzók fénye pisla…                                                                                                                Miért száll olyan gyorsan a szél, havat tereget a dombok felett.   Magasban vén Idő [… Tovább]

  Nem tudom átírni a verseim,hiába múlt el négy tél nélküled, egyrepózolok, mint a fehér hó, háborúban. Zsörtölődés volt, vagy világégés? –most már őrzöm. Megtörténhetett volna,hogy aki gyűlölésig szeret, (két egymásnakörök idegen) leplez engem, mint hó agödröt. Amíg kitalál méhedből [… Tovább]

  E cseppet sem csodálatos napon, amelyen bizonyos tekintetben évfordulóm van, úgyszólván jubilálok; ugyanakkor egyetlen barátom, ismerősöm sem köszöntött fel, mivelhogy egyetlen barátom vagy ismerősöm sincs; sőt még szeretett házimacskám is faképnél hagyott; a nagy távolság okán írásban kívánok magamnak [… Tovább]