Nap: 2014.01.11.

        Érzem,  felesleges,  hogy  újra  álmodom  a  humánumról,  igazról,  költészetről  –  Attilával  ott  ragadt  a  vágányokon  –  hol  véres  csontpép  lett  lázba  ölt  évekből.    Ma  már  egy  exitus  nem  feszélyez  senkit  ( itt  napi  bejáró  törzsvendég [… Tovább]

Ajtód előtt állok, talán ma beengedsz szeretni, és állig gombolt nagykabátom leveted. Ágyadon felzokog a vászon, szivárványbordám torkodon keresztülmetsz   egy mondatot, és felsóhajtok helyetted. Olyan régóta látsz meztelenül, nem jut eszembe, ráncaimmal kössek alkut. Simítsd hátra a hajamat, úgy [… Tovább]

Játszottál, sokat játszottál, tépett csillagot holdra köpni, csakis Te tudtál.   Asszonyhajakból kosarat kötni hamvas szavaikból csókot, messiásként üldözötté hordani a bókot.   Játszottál sokat, keveset poklok között, mint a cserfesek, masnikat bogozni járó korhelyek, asszonyszemérem-rontó szerepek.   Játszottál, sokat [… Tovább]

    Szélben hajló, kopasz ágak, lombja – hullott koldusai a világnak. Idő koptatta ecsetjüket aranyba mártva árnyakat festegetnek ablakomra.   A beszűrődő fény lassan kirajzolja – arcodat… emlékezem: szemed szememben, kezed finom érintését sem feledtem.   Ne hagyd elveszni [… Tovább]

“Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.” 1Kor 10,21 – Pál apostol     Ugyanaz a húsleves illat, mint novemberben, amikor utolsó vacsoránk alatt kialudt a láng. Igyekeztem: [… Tovább]

    Félve ül közibénk a csend, az öröm keresi helyét, hiába. Szavaid kifordított üres zsebek  egy sincs, ami rám várna. Egyformán várunk, halmozunk hiányt a hiányra. Megváltást várva türelmetlenül szitokká lesz csalódottságunk koppanása, Bűnünk sincs már, két üres, kifosztott [… Tovább]

  bemutatkoznékfélénken és flegmánebben nem lenne változásde nem keresnéd nevedben a nevems nem motozna sors-szél egy forgatókönyvváltozatán – bemutatkoznék éppen átvillanna tudatodonahogy a pillanat émelyít vagy csiklandszétkapnák az enzimekfelszívódó gyulladásminden visszaszűkül pillanattáegy szemeszter ábránd és tapasztalásészrevétlenül mint lángban a korom(százan [… Tovább]

  Szíved helyén  apró felhő bámul, nevet vár míg felnő néz míg lehet nem tud sírni szegény     agyad helyén csúf gépeket emel ölel a képzelet magára lel amint lehet remény     sorsod helyén idegenek űznek vernek rossz [… Tovább]

saját fotó     Pattogó tűz szikrákat szór az égre, messziről látszik izzó sárga fénye. Hajnalra kihűl, hisz hideg volt az éj, csak a szél susogja csendben — ne félj!   Ha volna Isten, én biztos mondanám, nem érhet semmi [… Tovább]

  Fura érzés az erdő,csendélet,főszerepet játszanak a fák,gyenge szélben suhogás.Levéltelen télben talajon feledés,május ha horkant,záporban jégverés.Nyár, levelet érlelő,zöld fűszőnyeg, szemnek legelő. Fura érzés az erdő, csend-élet,kérget hánt az idő, tűnődöm csak, elférek-e én isa csendéletben, mint zajtalan megfigyelő…