Pál Abigél : Ülünk

 

 

Félve ül közibénk a csend,

az öröm keresi helyét, hiába.

Szavaid kifordított üres zsebek 

egy sincs, ami rám várna.

Egyformán várunk, halmozunk

hiányt a hiányra.

Megváltást várva türelmetlenül

szitokká lesz csalódottságunk koppanása,

Bűnünk sincs már, két üres,

kifosztott szempár bámul egymásra.

Legutóbbi módosítás: 2014.01.11. @ 14:00 :: Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...