Nap: 2014.01.05.

    Gyere, súgok neked valamit; te József vagy, s én Máriád, régen feketében jár a hit, nem nyílik más, csak gyászvirág.   Mindennap rendre elvetélek, hiába áldásra áldás, csúfot űz velem a szentlélek, sírgödröt ás csak a csuhás.   [… Tovább]

Amióta ember az ember, kéz kezet mos, én mégis hadd maradjak piszkos, de csak saját bűneim mocska ragadjon rám, legyen szakadt a ruhám is akár, ha a szívem a helyén dobog, maradjanak nőiesek az idomok, s ne korcsuljon holmi műanyaggá [… Tovább]

  Ha most néznék szemébe a Végnek, mondaná: Ezek a szemek égnek, és látom benne élt negyven éved. Mint vízben a nap: rétre csillanok.   Fényemben él mindaz, mi gyönyörű, melyeknek talán Isten is örül. Szétszórt és megtalált szerelmek, felvállalt [… Tovább]

Erőteljes, szigorú csönd ez,recsegő, kivehetetlen gondolatokkal,megválaszolatlan kérdések sora koplaléhes szemük a csendre vetve, erre a makacs, törvény szerinti feleletre. Nem puha hallgatással motoz az est.Karmát az örökzöldek lombján rekedt fészkekbe vájja,s azok jajongva rázzák súlyos fejük,mintha fájna a tél. Vagy [… Tovább]

  Elejtettszavakon születő rianások mentén még kapaszkodok,s az eljövő leesésigfélek, nem tudommegélni a megérkezést.Ezer pillanatvarázsa lengi körüla közeli föld-illat gyengekéj-fájdalmát, álcázvamagát létnek,de a törés-előjelhalált ígér. Tűnődöm, vajonmennyi mámor-fuvallatkörülöleléseváratja még az elmúlást, s fogadbetűkre tört eskütaz elejtett szavakból születővégnek …. tűnődöm,s közben már zuhanok.       [… Tovább]

Kit elrejtett előlünk a fukar múlt, mielőtt szent Ignác lett – katona volt. Idézd hát őt, vagy magad – sok gyarló szent – ki, élet-teherrel, már előtted ment. Mindegy mikor élt, múltban, vagy a mában, kit felismerhetsz a lábad nyomában. [… Tovább]

  Álmodtam, türelmed teát főzött.Forró gőze várt,kerti asztal, lábam alatt dér, virág.Sétát hint a tudat,közelben recsegő szarkasiratja nyári bölcsőjét,teám fogy,párát hint kezemreegy korty, lassú íz,élet, ébredés…    

  Kész a leltár.Dolgok felkerültek a polcra,van, ami lekerült onnan,és olyan is van,minek helye sem volt.Mert az ember gyűjtögetamíg van hely,de akkor is gyűjt, hamár kifogyott,és így lesz minden egyszerkidobott. ———– Vártam valami gondolati összegzést a végére, amit a leltár [… Tovább]

Korhadó szépségén reccsenő remény…   Korhadó szépségénreccsenő remény.Áthaladt vénségénszázezer szekér.Öleli két partját,vizével dalol,csókolja fák lábát,vad széllel dacol.Bírja még, de roppan,dereka néha fáj.Körötte békaszó,partjára gólya száll.Lomb alatt lelkében,nem is roskatag,haldokló szemében,könnycsepp a patak.  

Hát akkor kezdjük az új évet egy kis vidám mulatóssal!   Fácántoll díszeleg kalapomba’, Édes babám, érted tettem oda, Érted tettem, néked szól a nóta, Piros pántlikát köss a copfodba ————— A népies hangvétel nálad jó, és igencsak hozzád illő [… Tovább]

  remeg az éj fuldoklik a hajnal kezem fején duzzad a munka átka ujjaim  között átfolyik az életem magánya   pihenni tér a cél nyilaim hegyei elkoptak rég vágy szunnyad  a párnám szegletén tervek  elvetélve halva születve jönnek a világra [… Tovább]