Vers

Szénjegyzet

Ruhám alatt szorít.Makacs, letéphetetlen máz.Sötét szájjal jajgat:személyemre szabottéktelen, érdektelen hallgatás. Jobb talán,mondom, mint az ínnyelelsorvadt szavak langybűztőlszokványos levegője az álmoktól rég nem gyűrt szürkelepedők fölött. Talán jobb. Mégis szorít.Megtapos, bőröm alá szivárog, részem lesz, akár öreg kutya szemén a hályog, [… Tovább]

Vers

DIMENZIÓK

Majának – ezt is /Illusztráció: Erdei Zita “Zöld dimenziók”       Ki tudja, honnan indul, és meddig visz az út.   Egy biztos: ha kimozdulsz a nyugvópontról, ahol régóta már csak egy helyben toporogsz, fénygombolyagok indulnak feléd a hegyről, mint [… Tovább]

Vers

HANGULAT JEL

    A csend alól titokban, észrevétlen kihajtott megint a bodza. Szóval, mégis bajuszra jár a korsó. Hát legyen meg a te akaratod, szép, lassan úgyis mindegy. Nehéz szárnyú kényelmek repülnek egy irányba, ide már nem is hangzik el a [… Tovább]

Vers

Kéznyom

– illusztráció: Gyarmati Eszter Emma     Száraz, rideg kint a tél, s bent az emlék pora… Hol lángok csaptak egykor, hamu száll, mostoha.   De porra építkezni néha könnyebb munka, mint romoknak alakját menteni az újba.   S ha [… Tovább]

Vers

Jó reggelt!

  Szilánkosra tört a hajnaltintásüvege,Halványuló felhővattátmárt a Nap bele.Cipőmre most milliónyifűszál permetez,Nagyot ásít, kél a reggel:látod, így megy ez. Sudár fenyő ecsetjéveleget festene,Míg a játszi szellő néhánykontúrt húz vele.Sárga krétát maszatolvajő egy fénysugár,Melengető mosolyávalfelébredt a nyár. Patak vájja puha medrét,lassan [… Tovább]

Vers

mi lesz

  Mi lesz, van-e még méltó lélek, vagy engem csak Te érdekelsz? Lesz-e párom, ha eddig Te az egész világot tudtad, mostantól barátkoznom kell a gondolattal, az irántad érzett tán alulmarad, azzal, hogy másért guggolsz le megízlelni az ajkadhoz érő [… Tovább]

Vers

Vízió

Kabátom bolyhos, fekete..vágy-szülte fiam ringatom.Irgalmas égbolt kék szeme,arca virágzó, néma som. Megáll a vonat, fekete…lelkem régen zabolázott.Valaki kiszól: Gyere be.. ősidőktől fogva állsz ott. Robog a vonat, fekete…fejünk megadón földre csüng.Itt nem kérik a jegyet se,egyszer mind elcsendesedünk.

Karcolat

Megtört lélek

    Dühöt érzett. Nem, inkább fájdalmat. Megtörték a lelkét, a teste belegörnyedt az érzésbe. Hányinger kínozta. Sírni akart, de nem folyt a könnye, úgy érezte, örökre bezáródtak azok a csatornák, amik utat engednének annak az emberi érzésnek, amit sírásnak [… Tovább]

Kisregény

A sorskönyv csapdájában 39. Összeesküvés

Miközben Enikő megkezdi pályafutását az egyetemen, Ünige ötödikes lesz, osztályfőnöke és matematika tanára, édesapja egykori osztálytársa, Szécsi Klára.   39.  Összeesküvés    Szécsi Klára szorongó szívvel várta a Matematika Olimpiászt¹ és a Zrínyi Ilona matematika versenyt. Az előbbi iskolai fordulója [… Tovább]