Vajdics Anikó Szerző
Vezetéknév
Vajdics
Keresztnév
Anikó
5 év 1 Komment

 

 

 

Egy harmadik angyal is megjelent.
A jobbján téged tartott. A nyelvén
tűzben próbált szavak. Itt van, szólt,
kiért annyit szenvedtél, és nem fáradtál
bele. Ismered tetteit, tudsz az álmairól,
a szorongattatásairól, hogy szegény, és
mégis gazdag; vigyázz rá; gondold meg;
honnan zuhant idáig, és ne félj: a hangja
a te hangod; a csönded az ő csöndje,
homlokán ott a jel hogy kiválasztottad;
fölöttetek a nap, a hold és a holnapok.

 

 

 

5 év 3 komment

– Bátai Tibornak szívélyes üdvözlettel “A VERS szíve” című verséhez

 

 

Szívem küldi szívednek szívesen:
verseidet szívből kedvelem.

Ügyesen kevered a szavakat
– szívünk közé ez emel szóhidat.

Kártyák közt a legjobb lap a szív ász,
de a verem, mit a vérző szív ás

a verseknek inkább csak szívás:
nem lesz tőle jobb az írás.

Elvész a szöveg a sok „cour” között,
szétlapul, mint kenyéren a kőrözött.

De elég lesz most ennyi a szóviccből:
szeretem a verseidet szívből.

 

5 év 3 komment

 

 

Talán, mondja. Meg hogy, azt hiszem.
Mint ki nem ismeri a szót: NEM.
Kapnál utána, hátha ad valamit.
Ő úgy tesz, mintha lenne benne hit.
Eget ígér, hozzá Holdat, fényeset.
Maga sem tudja, hogy csak hiteget.

 

 

 

5 év 5 komment

Illusztráció: “Próba” – Kővágó Nagy Imre fényképe

“Nem valódi, s nem tetteti,/ Azt érzi, ami nincsen.” (Fernando Pessoa)*

Minden tánc. Ahogy szavaidra, mikor hosszú
hallgatás után megszólalsz, a csönd helyett
újra a mindenség felel. Nem a te nyelveden.
Fel sem ismernéd, meg sem értenéd, ha
csak emberhangon szólna. Közeledsz. 
Távolodsz. Naptól a nap. Parttól a szél. 
Vízszintestől a függőleges. Valóditól a még
valódibb. Minden tánc. Ahogy nyújtott 
lábbal lehajolsz. És vársz. Hogy feszülő
izmaid alatt, mint egy állat gerince, meg-
mozduljon az út, s őrült hullámzásba 
kezdjenek a fák, gomolyogjanak a levelek,
mint az el nem gondolt gondolat. Nem 
hiszed már el a szavakat. De minden tánc, 
s a ritmus nem csal. Juss át a túloldalra.

2015. november 27.

*Kukorelly Endre fordítása

 

5 év 1 Komment

Illusztráció: “Gombafonalak” — Buday Ádám fényképe

Golyótűz szaggatta sebek
a lét falán: most ez a rend,
mit az ősgonosz igazgat.
Isten országáról hallgat
a halottak arcán a csend.

Zihál a fény. A sötétség
leple alatt a félelem
gombaszálai beszövik
az élők lelkét. Szökik
a lehelet, s a vértelen

árnyak ellen reménytelen
csatába kezd az értelem.

 2015. november 17.

5 év 10 komment

 

 

És tovább kering a Föld a Nap körül.
Az ember felkel, fogat mos, elpakol,
tükörbe néz, s nem látja: a pokol
képe még ott ül a szemében. Örül
a Sátán. Tovább kering a Fény körül.

2015. november 13.

 

 

 

 

5 év Nincs Komment

Illusztráció: “Ősz” – Vaszary János festménye

 

1) Ablakom alatt 
táncoló falevelek
– halálban élet.

2) Tó felett teli-
hold, hold alatt tele tó
– üres szerelem.

3) Meleg színekkel
hímzett avarterítő
– kihűlt tájakon.

4) Falevelekbe
öltözteti a Hiányt, 
tarka göncökbe,

mint egy utcalányt,
és forgatja, „Mily graciőz!”, 
a kéjsóvár ősz.

5) Kapaszkodunk a
világba, mint utolsó
levél az ágba.
Kapaszkodik belénk a
világ. Levélbe az ág. 

——————–

Az első nagyon jó, a másodiknál megtöri a soráthajlás, haikunál nincs ilyen, ennek ellenére publikálnám azt is, mert egész jó hangulaú. A harmadik hibátlan. A negyedik… miért dupla? És ha dupla, miért állt be ide negyediknek? Nem való ide. Az ötödik szintúgy. Nem illik a sorba. 

Be kellene érnünk most az első hárommal. 

 

 

5 év 4 komment

Illusztráció: “Bacchus”- Jan van Dalen festménye

 

 

Barátaim a borban! Mulatni 
jöttünk, nem temetni. Múlatni
a vén időt, a rosszat feledni,
s önmagunk kárán jót nevetni.
Mert túladni a maró bún
nem lehet főbenjáró bűn.
Finom ételek, s rá pia
a legszentebb terápia.

Az igazsághoz sok hosszúlépés
szükséges – hogy így van, az nem kérdés.
Álljon itt mégis egy külön passzus:
ne feledjük, hogy az öreg Bacchus,
ki kétszer is megszületett,
úgy élvezte a szüretet,
hogy fejébe szállt a téboly,
s nem fogadta vissza Thebai.

 

2015. október 07. 

 

 

6 év 7 komment

Fotó: Karas Dávid

 

nem lehet pontosan tudni mikor
kezdődik a visszaszámlálás attól
függ miben mérjük az életet
a szíved még ver tik tak tik tak
meg lehetne nyújtani az időt mint 
azt a csengőzsinórt ott az ágyad
felett hurkokat tekerni bele hogy
a fekete lyukak tömegvonzását
kikerülve ideiglenes csillagközi
féregjáratokhoz jussunk de te a
takarékosabb utat választottad
haza akarsz menni hosszúak
az éjszakák és a nyugodt álmok
árát hiába gyömöszköljük
a nővérek zsebébe a fizetett 
kedvesség lehervad róluk amint 
kitesszük a lábunk őket is meg
lehet érteni csoda hogy akad
ápoló aki még nem hagyta el a
pályát idáig jutottunk mondogatod
szép élet van mögötted hajtogatjuk
nincs miért sírni megtettél mindent
amit tudtál megtettünk mi is mindent
amit lehetett tegnap este sokáig
húztam az időt ki tudja látlak-e még
élve gondoltam mikor az álmodat 
mesélted a temetőről ahol egy nyitott
sír mellett magas karosszékekben
“mindenféle népek” ültek ott ült
a papa is az ágyad szélén és egy
fekete asztalon hófehér csipketerítő
állt a terítőn vízzel telt pohár és te
azt kiabáltad torkod szakadtából 
hogy azt a poharat onnan vegyük
le mert te abból már ittál nem
fogok sírni gondoltam nincs miért
a szemem se rebbenhet amikor
búcsúzom elég lesz másnap
elbőgni magam amikor észreveszem
hogy a rólad szóló versben rossz
helyre tettem ki egy vesszőt

2015. április 13.

 

6 év 1 Komment

Illusztráció: “Isabela Ia Castiliei” – Giovan Domenico Olivieri szobra

 

 

Lányos termet, ferde metszésű szem,
fehér gyapjúruha, erélyes arcél…
Szép királynő! Hited, mint az acél:
töretlen. Bábokat űz a végeken
gigászi álmod: a Visszahódítás.
De bástyáid felett egy hang ezt súgja:
“a játékos egy másik tábla rabja,
hol fehér nap van, sötét éjszakák.”

Démonok felelnek kétségeidre,
s míg neved visszhangozza az Újvilág,
gyónni hív a nálad is buzgóbb halál.
Törvényekkel szentelt bűneidre
a vezeklés nem ad feloldozást,
míg az országra, mit a “hitetlenek”
térképein Eldoradónak neveznek,
legbelső önmagadban nem találsz.

2015. március 26.

 

(Az idézett két verssort Jorge Luis Borges “Sakk” című verséből kölcsönöztem.)

 

Vajdics Anikó Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.