Marthi Anna : mi lesz

 

Mi lesz, van-e még méltó lélek,

vagy engem csak Te érdekelsz?

Lesz-e párom, ha eddig Te az

egész világot tudtad, mostantól

barátkoznom kell a gondolattal,

az irántad érzett tán alulmarad,

azzal, hogy másért guggolsz le

megízlelni az ajkadhoz érő

harmatot. Hogyan ültessem át

az illúziót, melyet rádöntött már

a képzelet? Mikor festi át időm

rózsaszínre fekete színemet?

Talán alkalmasint feledést ígér,

az alvásba menekülő lógó kezű

marionett, most sunnyogásból

vinnyogásba is hiába fájok át

elmúlhatatlan sebű változást. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak