Vers

Galambok tánca

Zsálya illat és hópehelyhek. Narancsszínű szalag kordon, Horizont-citybe nincs belépés, az ég nappali kék, apró fejű karfiolfelhők és galamb rajok tánca. Turbékolás sípszava, száguldás van. Kemény röpt, komor színesség: egy darab szürke rongy, drót, szőlő kacskaringók rozsdás vason. A kert közepén babakocsi [… Tovább]

Vers

Te szólíts!

te vagy, ki felettem feltűzted a Holdat, s te, ki nekem szőtt takaró csillagfényt.       Derengő láng libeg egy kockaház tűzhelyén, kósza szél simítja a városi lázat, hallgat a kismadár, hangja most nem zenél, téli eső mos dermedt, [… Tovább]

Novella

Forralt bor és jó meleg

– Hallja! Itt fog kihűlni egy órán belül. Nem talált magának jobb helyet? Erre sem érkezett válasz. A cipőorr ismét böködni kezdett. – Gyerünk, jóember! – förmedt a megrémült alakra. Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve enyhültebben folytatta: – Na, tudja [… Tovább]

Élménybeszámoló

Olaszország és én 6. rész

2013. december, Róma    A Fratelli Goldoni Travel „Ősz Toscanaban” címet viselő októberi programjára júliusban jelentkeztünk. Nagyon készültünk az útra. Igen ám, de indulás előtt két héttel kificamodott a bokám. Néhány nap várakozás után úgy döntöttem, hogy felhívom az irodát [… Tovább]

Vers

[részlet]

  Szalajkámnak a Jeanne d’Arc hídon de valójábannem tudod mi fölöttátkelsz a Szajnán – kőcsiszolásidegeiddel látod Nap- és Hold-fényben mintha reflektorba néznéléleted visszfényei unos-untalanhömpölyög veled egy kavicsátfordul a vízben s villan ahogyaz álmok míg újat fordít rajtaegy örvény és győzedelmesen hogy [… Tovább]

Vers

sztriptíz avagy Klein-kék

Yves Klein Antropometria, kék korszak, 1960, természetes és szintetikus festék, vászonra ragasztott papíron, 156,50×282,50 cm, Collection Centre Pompidou, Musée national d’art moderne Fotó: Adam Rzepka, Centre Pompidou © Adagp, Paris 2006     a modern vers és festmény tényleg közel [… Tovább]

Nincs kép
vegyes

Holnap

A felemelkedő redőny  halk zajok között kínálja tág terét lelkednek. Rám köszönő halott alakként  vágtatsz bele a csöndbe, míg kint egy ázott boríték sikít egy teleírt levélért az esős aszfalton, nem érti, miért nincs. Én sem. Hozd be. Bent, fa [… Tovább]

Vers

Séták

(szonettkoszorú)   I   A házak között kacsintott a reggel, A napsugár a cserepekre ült, Kemencékben illatos cipó sült, És fecskék keltek rebbenő sereggel.   Vén macska ébredt ásító szemekkel, Egy ablak szemközt búsan hegedült, A dallam lassan  vállaimra dűlt, [… Tovább]

Vers

Status praesens

A pupillámban lehet a zöldes-kék valami kloroplasztisz, könnyen elvehetsz tőlem bármit meg adhatsz is, de lassan már csak a szürke ötven árnyalata a hétköznapok, baszhatom, ahogy a tételeket az asztalon, mondd, mégis mi legyen veled, jövő? A kislány felnő, sejtből [… Tovább]

Vers

Esti külvárosban

        Az  esti  külvárosban,  a  néptelen  utcákon hazafelé  úton  majdnem  egyedül  ballagok, árva  lélek  sincs  mellettem,  de  ezren  kísérnek: a  huncut  Hold  és  a  fázón  reszkető  csillagok.   A  házak  rőt  cseréptetője  ablakukba  lóg és  épp’  úgy [… Tovább]