Nap: 2014.01.25.

A roppant feneketlen távol, egyik ablaktalan kicsiny szobájából rámol, elfed minden szabad szemmel láthatót, csendít megannyi kimondható szót, hogy asztalánál hosszan üldögélj, és ágálj a jobb máról. * (…) egyedül lépek, mint az akarat, hónom alatt szorítom az összes csókomat.

  A kerítésen jégcsapok ülnek,elhagyják fáradt lábukat,mintha a választóvonalszaggatva húzna határt,ég és föld között.   Létra dülöngél,vad szél verdesi a ház falának,minden foka követi egymást,én mégis átlépek rajta kettőt, hármat.   Bár gyáván lépek,bátor tettvágy vezérel,megtehetem veletek,nem ismerek más mintát,nekem [… Tovább]

    Már  jóval  huszadika  előtt  hisztizel, hogy  jó  lenne  egy  fél  kiló  csirkefarhát, pár  pofa  taurin  csipetnyi  whiskyvel ( tudod,  a  haverok  sem  bírják  a  tarhát )   a  szülők  sem  segíthetnek  rajtad  mindig –  jobb  lenne,  ha  végre [… Tovább]

    Kukkolnak, lesnek a szeximádók megint. Buja poéták jönnek a mélyből elő. S hagyjuk. Senki se szólal. Fároszuk messzi világít, és holdra tekint. Szexelni hívnak a szóval. Verslábak közé gyúrják a kéjt. Hívnak, hogy lássuk, mint kerül náluk csúcs [… Tovább]

      Mi maradt az arcodból, kezeidből kifolyt a világ…  Szemedben néma háborúk, arctalan hősök, elvérzett csaták.   Sárszagú, lakatlan mélyben veled hallgat az Isten, de hiába lélegzed a pillanatokat, az éj elfogyott körülötted. Tegnapi varjak tanyáznak szíved szélén, [… Tovább]

Ujjbegy-hegyen zuhog a betű. Zöme monitoromra csap. Rám testált versépítő öröm ez. Veszendő értékeimből úgy tülekedne rendíthetetlen, mint keresetlen fohász, elűzni jónak hitt egyszerűség látszatát. Bonyolít a kapott tudás, összefér-e az ostobasággal? Pontosítva szalad, jellegtelenséget hanggá küzdve, miközben álomlovassá lesz [… Tovább]

  Hétköznapi ruhában álltam az útját, elé térdelve néztem milyen a horizont ott, ahol lelke az üveghegyen túllát, és hajlékában minden holt virágot kibont. Figyeltem csendben homlokának ráncait,ahogy a gyenge harag még barázdát farag,elsimulva rajta egy titkot újranyit,s akkor lehullik [… Tovább]

  Ez a mi dalunk, más is velünk énekel, egyedül  vagyok.  

kép – John T. Unger alkotása   Bárcsak hatalmamban állna kitörölni hiányos félmúltat, tetemes erkölcsi tartozást, szétmarcangolni amivé lettem, miután már nem önmagam voltam — önző, rideg világban maradék érzelmet koldulva, midőn mindenhonnan kettőnk szenvedélye köszönt vissza —. Ha ez [… Tovább]