Már jóval huszadika előtt hisztizel,
hogy jó lenne egy fél kiló csirkefarhát,
pár pofa taurin csipetnyi whiskyvel
( tudod, a haverok sem bírják a tarhát )
a szülők sem segíthetnek rajtad mindig
– jobb lenne, ha végre önmagadat adnád
’s eljutnál a következő alapszintig –
felszednéd a buszon azt a csöcsös barnát,
akit guvadtan bámulsz már évek óta,
de ha végre szóba ereszkedik veled,
csak vigyorogsz bambán, mint egy idióta
( remélve, hogy ebből megérti, kedveled )
pedig simán beléd lát, mint Bubó doktor,
és ő is kérni fogja a következőt
– a ”carpe diem” hajtja, nem az utókor –
ráér kirostálni ezer jelentkezőt,
mire ébredtek, nektek elment az élet,
és a húszból gyorsan harmincöt – negyven lesz,
mikor a két végén a gyertya megéget.
Szavad sincs. Magadra rá mégsem üvölthetsz.
( 2013. június 16. )
Legutóbbi módosítás: 2014.01.25. @ 17:19 :: Schifter Attila
