Schifter Attila : Nem kicsit

 

 

Már  jóval  huszadika  előtt  hisztizel,

hogy   lenne  egy  fél  kiló  csirkefarhát,

pár  pofa  taurin  csipetnyi  whiskyvel

( tudod,  a  haverok  sem  bírják  a  tarhát )

 

a  szülők  sem  segíthetnek  rajtad  mindig

 jobb  lenne,  ha  végre  önmagadat  adnád

’s  eljutnál  a  következő  alapszintig  

felszednéd  a  buszon  azt  a  csöcsös  barnát,

 

akit  guvadtan  bámulsz  már  évek  óta,

de  ha  végre  szóba  ereszkedik  veled,

csak  vigyorogsz  bambán,  mint  egy  idióta

( remélve,  hogy  ebből  megérti,  kedveled )

 

pedig  simán  beléd  lát,  mint  Bubó  doktor,

és  ő  is  kérni  fogja  a  következőt

  a  ”carpe  diem”  hajtja,  nem  az  utókor 

ráér  kirostálni  ezer  jelentkezőt,

 

mire  ébredtek,  nektek  elment  az  élet,

és  a  húszból  gyorsan  harmincöt – negyven  lesz,

mikor  a  két  végén  a  gyertya  megéget.

Szavad  sincs.  Magadra    mégsem  üvölthetsz.

 

 

( 2013.  június  16.  )

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.25. @ 17:19 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.