Vers

Csicsijja

    Megsimogatom nagyra nőtt férfifejed, elidőz testemben egy tucatnyi félálom. Szavaidon csüggök, átvergődöm újra és újra a fáradtságon. Felébredek. Szerelmet kerestem benned, most mégis adni jobb, annyit kaptam már, hogy felőröltem vele a vágyakat, amelyektől duzzadt a szív, az [… Tovább]

Vers

Töretlenül

    Baleset volt. Magam’ látom szaggatott szalagkorláton… Ujjaim vas-görcsbe fogva – lábam a padlót tapossa.   Nem hittem csodát a bajban, sem hogy élő fény-angyal van, S írottan lebeg előttem nyirkos, őszi ködfelhőben.   Néven szólít, de nem hanggal… [… Tovább]

Vers

Kincs

( Szelthafner Lilla: Sors és remény c. festménye nyomán )       Durcásra  szorult  gyermekajkak  felett  szúrós  angyaltekintet  kandikál  elő  ’s  a  megkopott,  kitágult  sapka  alól  réztincsek  ostromolják  vállát.  Pillantásában  gyermekfájdalmak  rejlenek,  ( hogy  megsajdul  benned  a  velő )  [… Tovább]

Vers

Gyújtogató

(2013. március)   Sercegve lobban egy csöpp gyufafej,elemésztő tűz ropogva perzsel.Tűzcsókra szomjazik száraz világ,lángoló karok közt halnak a fák. A rét fekete koromággyá válik,reményként zöldell a serkenő fű,égett bokorban gyenge ág virágzik,elmúlt életen pezsdül a mező. Tán száraz szívbe tüzet [… Tovább]

Vers

Pók

    Kifeszített pókháló az élet,beleragad minden egyes pillanat,egy nagy pók, mint uralkodó lélek,hálót szőtt az éj leple alatt. Itt vergődöm én is, és remeg a háló,rejtekéből bújik elő a rém,minden szívdobbanásomra reagáló,véremre szomjazó álnok teremtmény. Pillangó szárnyaim bársony pora [… Tovább]

Vers

Mézet teremnek a csillagok

  Engedelmesen ránk csordogál az éjjel. Mézet teremnek a csillagok, amikor térdemet csókolod. Lassan tucatnyiszor kérdezed, hogy bennünk még hány tavaszt érlel   a régen elmúlt csitriség. Én nem tudom, miféle asszony lettem. Szeretőd vagyok, esztelenségem inged alatt kanyarog. Még [… Tovább]

Vers

Szélvihar

Koosán Ildikó   Szélvihar                 A lány a képen szinte él;a helyzet furcsa fintora,felkapja szoknyáját a szél. Amíg a festő színt kevera táj villámos boltívénégi ecsethez lesz modell.  2014. január 13       

Vers

Tátogó idő

  Érdes kérgű fák között tátog az idő míg az éj gyöngyház mázt kever, a magány  vénülő kezeken burjánzó szeplő, s a csend a Holdból szeletel.   Varjak csőrét koptató rögök alatt csomósodik az álom, mint elvetélt szerelmes szavak, pecsétje [… Tovább]

Vers

Rejtett gyönyör

… bolyongó képekösszesimulnakemlékeimbenmegsebzett lelkemátkok mocskábangyökeret eresztmélységben rejtőzködikösszemosódikmúlt és jelenrejtett gyönyörátsiklik szívemenhúsomba marúgy gyötörtenyerem kitáromfénytelen éjszakánlélekláng-virágokőrzik könnyeim…    

vegyes

A beteg Nap

  Hol volt, hol nem volt, ott, ahol a mi jó, öreg Napunk lakik, szörnyű dolog történt. Még elmesélni is félek, annyira félelmetes volt. Ilyen még sohasem esett meg vele. Szegényke egyik hűs márciusi éjszakán, ki tudja, hogyan, megbetegedett. Belázasodott, [… Tovább]

Egyéb

Szakmai titok

— Hívjátok hozzám Olvasztó Taplár Sövöményt, ismertebb nevén Sáros Latyakot! Sáros Latyakot két marcona vezette fel, hátra feszített kézzel. Olyan volt, mint aki önszántából mélységesen meghajol. Ám a nagyúr sebtében lefokozta mind a két őrt felségsértővé. Azok csendesen nyugodtak lengőborda [… Tovább]

Novella

A kapuk (rövidnovella)

  Fekszem a félhomályban, fekszem a sárban. Hol van mindenki? Bőrömhöz hideg, szürke lucsok tapad, szemem ködbe túr. Nem mozdulok. Miért nem mozdulok? Beleolvadok ebbe a rideg anyagba? Vagy vannak körvonalaim? Lassan feltápászkodom, ha eddig feküdtem, vagy ültem… Látok egy [… Tovább]

Vers

Kószál a nyomor

    Besurran a repedezett falon, lopakodik, oson, ura lesz a romos tanyának, a ház népének, minden rozzant háznak, repedéseken át utat tör közönyből született könny, patakká duzzad, gyorsan árad, folyóként hömpölyög  már: – felsír a huszonegyedik század.   Roggyant [… Tovább]

Vers

Baljós árnyak

Még késik a tavasz, fehér a liget. Havas gönceik alatt összehúzzák magukat a fák. Hajlott öreg biceg. Ma nem ugatják, bágyadtak a kutyák.   Egy hattyú, úgy, mint a többi, repülne. De eleven bomba. Fekete rajban. Az öreg meg-meg áll, [… Tovább]

Vers

MEDERTELENÜL

Akár a folyókon az ár, úgy vonul végig bennem, duzzad, belémnő, kitalál, megáraszt, beföd engem, medremet végül nem lelem, giz-gaz, fatörzsek, dögtetem piszkos-szürkés vizemben. Aztán a sodrás csillapul, kilátszanak a partok, még zavaros vagyok alul, még nem tudom, mi hajtott, [… Tovább]