Schifter Attila : Kincs

( Szelthafner Lilla: Sors és remény c. festménye nyomán )

 

 


 

Durcásra  szorult  gyermekajkak  felett 

szúrós  angyaltekintet  kandikál  elő 

’s  a  megkopott,  kitágult  sapka  alól 

réztincsek  ostromolják  vállát. 

Pillantásában  gyermekfájdalmak  rejlenek, 

( hogy  megsajdul  benned  a  velő ) 

orcájára  a  tél  rózsákat maszatol, 

melynek  pírja  fakó  sáljára  korrodál  át. 

 

Pár  szem  fagyott  krumpli    az  estebéd   

kezéhez  dermedt  a  bödönnyi  hideg  súlya, 

rajta  egy  foltozóvarga  életműve,  szinte; 

ócskának  látszó,  sokat  kibírt  edény. 

Azt  hinnéd  kérni  fog,  ahogy  emeli  kezét, 

de  ő  a  legnagyobb  gumót  feléd  nyújtja 

meglehet,  szűk  a  gyomra,  de  tágas  a  szíve; 

szemeiben  ott  ül  a  sors  és  a  remény. 

 

 

( 2013.  december  02.,  20:30,  Lonkahegy ) 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.13. @ 20:12 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.