Vers

Korhadozó hidakon

Korhadozó hidakon pallót taposok,Ahogy emlékszem tovatűnt tavaszéjre,Évtizedek poros útvesztői közöttAz idő hajamat már festi fehérre. Látod, a szél elfújt s bekopogtál újra,Tudd, idegen sose voltál, balsors rajtunk.Tegnapi csend szava szól, de ne múljon azEl, ami szép volt, mégis reszket az [… Tovább]

Egyéb

– Ma még –

Fotó: mek.niif.hu     Talán nem rohanok plébániára gyónni, hogyha érzem, bűnt követtem el. Talán a templom első padsorából nem sóhajtozom, hogy Édes Istenem! Talán nem tartok meg minden hitemnek kedves ünnepet, de azt a hibát sosem követtem el, hogy [… Tovább]

Vers

Őszmosoly

    Így   múlunk  el,  Kedves;  időnk  szelei  elfújnak, látod  Te  is  –  hisz’  nem  vihetett  magával  minket, az  egykor  viruló  színeink  már  megfakultak ’s  az  Őszünk  halvány  fátyolkezével  búcsút  intett.   Ne  rejtsd  hazug  festékek  mögé  őszülő  hajad és [… Tovább]

Elbeszélés

Magányosan

Három magányos sorsról írok, az elsőben egy reménytelen, kilátástalan, beteg ember küzdelmeiről, a másik kettőben a magány ellenére megtalálták életük értelmét, találkoztak olyan társakkal, felemelő élményekkel, amelyek elviselhetővé teszik szegénységüket, mert nincsenek többé egyedül.   Magányosan     Varjak lepik [… Tovább]

Vers

Fújd el

  Hóesésem fehér titkaelolvad, ha jő egy szikra.Elolvad és elpárolog,szél viszi el a tegnapot. Fújd el messze bánatomat,hozz helyette virágokat.Virágokból hadd szülessenboldogság a fellegekben.      

Novella

Mikulás a szülészeten

Megjelent: Evangélikus Élet 2014 Január 5 vasárnap Hogy angolul csak makog, azt se vennék rossz néven egy nyúltól.   Béla már civilben ücsörgött az orvosi szobában, csak a püspöki süveg billegett még a fején. Miután a sok izgalom után lenyelte [… Tovább]

Vers

Átjátszós

  Idő: kedvcsináló azértis-derűre, hosszú az eső-ujj, vonó hegedűre.   Míg zord felhőbikák rontanak egymásra, képidőre nyit a kéz:             zöld rét-panoráma.   Tehenek olajban. Képcsere indul, elzárt élménykert ajtaja csikordul.   Nyárheve átölel, óv lombok hűs árnya, jöjjetek, versikék terülj [… Tovább]

Vers

Triumvirátus

    Egy hokedli, egy kötél, egy szálfa, riadt szemed láva villanása, ennyi elég döntésedhez éppen, hogy velem se legyél engedékeny. Kis hokedlin az öledbe ültem,néztem, ahogy szavam rád derűt csen,lógtam rajtad akár egy rongybaba,s hajtogattam: én szeretlek apa. Köteledből [… Tovább]

Novella

A sírhely

  Rajta kívül csupán négy ember állt a sír körül. Férje két barátja a feleségükkel. Nem nagyon voltak barátaik, szinte elzárkózva éltek. Még egészen fiatalon ismerték meg egymást, és ahogy mondani szokás első látásra szerelem lett mind a két részről. [… Tovább]