Fehér Csaba : Korhadozó hidakon

Korhadozó hidakon pallót taposok,
Ahogy emlékszem tovatűnt tavaszéjre,
Évtizedek poros útvesztői között
Az idő hajamat már festi fehérre.

Látod, a szél elfújt s bekopogtál újra,
Tudd, idegen sose voltál, balsors rajtunk.
Tegnapi csend szava szól, de ne múljon az
El, ami szép volt, mégis reszket az ajkunk.

Úgy elszédül a fej, pedig tudja a szív,
Oly nagy ajándék, mondd hát, hogy lehet ez, hogy
Mindig elnehezülnek a percek, amíg

Int a kezünk és lassan az árnyék elfogy;
A múlt szelíden simogatja a képünk,
S halkan reccsen a híd, ha mi együtt lépünk.

Legutóbb szerkesztette - Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.