Kőmüves Klára : – Ma még –

Nyomtatás

Talán nem rohanok plébániára gyónni, hogyha érzem, bűnt követtem el.

Talán a templom első padsorából nem sóhajtozom, hogy Édes Istenem!

Talán nem tartok meg minden hitemnek kedves ünnepet, de azt a hibát

sosem követtem el, hogy vétkeim a lelkem mélyéből ne bántam volna meg.

(Talán könnyebb így elviselni ezt a létezést. A szemtől-szembe bocsánatkérésektől kiszolgáltatottnak érzi magát a jelen embere. A kiszolgáltatottság anyja viszont a félelem, s a félelem negatív-adathordozó, Istentől nem jöhet. Sokan járunk-kelünk ezt cipelve, ahelyett, hogy levetkeznénk a terheink. A bocsánatkérésekben lapul a könnyedebb, felszabadultabb élet lehetősége. Hát, gyávák sokan vagyunk. Sokkal nagyobb bátorságra vall egyetlen bocsánatkérés, ezer éhező oroszlánhoz való közeledésnél. Persze, képletesen és talán nem itt. Ma még.)