Homokvár rapszódia

(meghallgatom)

alázattal térdel
idő-zúzta kagylók törmelékén

-görnyedve formázza így sóhaját a lélek-

s homokvárát építi
könyörgőn két tenyér
álom foltos zilált tornyát
hazug ábrándoknak
míg mell dübörög
a könnyek árka fölött

felvont hídján lóg zord bástya
megtorpant lépés
roskad tövén
elterül hosszan árnya
borul az alkony pamlagára
fáradt emlék
zihálva
csepegtettem homokvárat
túlcsipkézve rezg? kézzel
-tán agyonvertem-
szeretkeztem minden ívével
minden bástya szögletével

ó én szemcse
homokváram megszállott lelke
szeretkeztem izgága tajtékkal

hogy muzsikált árka
míg partját nyaldostam

homokórám számol
zuhog kupolák száraz kérge
nyaka fojtogat
és én belé szorulva
pörgök
pörgök
hajdan volt váram kopott szemcséit
simogatva
szeretkeztem minden ívével
minden bástya szögletével
és vacogtam
vacogtam egyre
míg tenyerem homokváram csepegtette

ma már kezem nem épít
markom már tárva nyitva
hogy széthulló váram
minden neszét
felfogjam

 

(meghallgatom)

Szerző Lucskai Vincze 200 írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...

2 Komment

Hagyj üzenetet