Dalí negyedik álma… a Megváltó halálával nem ért véget Túlpartról üzen a végtelen szeretet,ne higgy a kísért?nek, nem akar mást,csupán balga mód igába hajtanifarizeusi vérrel fert?zve kínpadra vinniálhatatlan lelked.Haza térsz majd álmaidban, s vétkeid Isten adtaszerelemmel törli, jutalmát nem feledve [… Tovább]
A világ itt van előttünk, csak rá kell nézni… Sokan vágtak már neki a nagyvilágnak, hogy majd élményekkel feltöltődve elmesélhessék a barátoknak a kalandokat, mialatt azok megsárgulnak az irigységtől. Az izgalmas nyugat, a történelem és irodalom nagyjai által bebarangolt világvárosok [… Tovább]
Kotkodált az agyam, gondolatom támadt,papírra kéklett, mélyen beleszáradt.Képek. Szépek, rémek. Rímek, a vers-krémek.Hol zene a szemnek, hol k? a vesének.Egyszer oly egyszer?, kétszer is kétked?,de mindig tettre kész, szemed a térer?.Kesze-kusza sorban tesze-tosza tinta,hullámzó ingaív, örökmozgó hinta.Vagy vigyor, vagy sikoly. [… Tovább]
Az ?rangyalomnak Zuhanunk a mélybe,zuhanunk a télbe,csónakunk kagylóhéj. Börtönünk csúszós föveny ââ?â?¬Te vagy az életjel…ââ?â?¬ Arcodat ne takard el! Iszony az odaadás, mámor a száguldás,végcélja: létezés. Hab habot nyel,kering az ismeretlen,tüdeje türkizkék. Fekete foltok az égen,mi itt lent a mélyben [… Tovább]
