Dalí negyedik álma…
a Megváltó halálával nem ért véget
Túlpartról üzen a végtelen szeretet,
ne higgy a kísért?nek, nem akar mást,
csupán balga mód igába hajtani
farizeusi vérrel fert?zve kínpadra vinni
álhatatlan lelked.
Haza térsz majd álmaidban, s vétkeid Isten adta
szerelemmel törli, jutalmát nem feledve el.
Fáradt tested keresztúton porba hullhat,
szárnyaló galamb meghallja suttogásod,
múlt árnyaira vasszegekkel feszített
vérz? szív tekint le, léleksimogatón arcodra
csókolja sóhaját, miközben könnyeid árkot
festenek b?röd ráncain.
Mondd! Mondd el akkor imád â?? hazatértem Uram –
adj egy csepp er?t nekem is ebben a világzengésben,
s ha cipelnem kell, hát cipelem vétkem¦ Teérted¦
De már várnak amottan¦ látod a csónak készen áll,
indulhatunk a nagy útra¦
